Közben meg lett egy levelezőtársam, aki magyarul szeretne tanulni és még az is lehet, hogy tényleg érti amit angolul írok neki! Humorérzéke is van! Hozzám és az angoltudásomhoz kell is! Szóval most négyzetre emeltem az angol okításomat, úgy, hogy vele levelezgetünk, a gmail nyitva marad, írok neki, elküldöm, és aztán nézek egy kis youtube-ot, megjön a levél, olvas, értelmez, válaszol, elküld, youtube. 

I'm not keen on cats. írja. Én meg írom: Én nagyon szeretem őket! elküld, és visszakapcsolok youtube-ra, hogy a következő levélig röhögve nézhessem, ahogy Jerry ismét szarrá veri Tomot! 

Ha véletlenül egyszer arra adnád a fejed, hogy 17 nő bevonásával leánybúcsút szervezel a legjobb barátnődnek, akkor kérlek, előbb gondold végig, hogy hányféle sokkal kellemesebb módon tudsz idegösszeomlást, agyvérzést, és infarktust kapni, esetleg a saját halálodat kívánni!  Ugyanis 17 (menet közben lemorzsolódott 7) "nekem teljesen mindegy, bármiben benne vagyok" lánynak leginkább semmi se jó! 

A kedvenc részem azt hiszem az volt, amikor péntek délelőtt egy laza 12 db telefonhívással kellett megváltoztatnom a Balatoni lánybúcsú helyszínre jutásának beosztását és módját. Nem akarod, hogy részletezzem hidd el.

Aztán ott volt még az a végzetes ballépés is, amikor mindenki szavaz, hogy legyen streeppes fijúúúka is a menyasszonynak, rendőrös ruhában of course, de olyan árakat kaptunk, hogy ha még egyszer születek vetkőzős fiú leszek 12 perces műsoridővel 42 ezerért! Na mindegy, azért biztos ami tuti, mondták, hogy legalább valamelyik haveromat vonjam már be, hogy ott valamit bohóckodjon.

 Szóval a lánybúcsú legkínosabb mondatai ezek voltak: 

- Csajok itt vannak a rendőrök, lécci senki ne kezdje el vetkőztetni őket mert igaziak!

A menyasszonynak:

- Nem volt pénzünk műrendőrre, úgyhogy kénytelenek voltunk igaziakat hívni neked! (Tényleg!!! a műrendőr 42 ezer, ezek a húgom egyetlen telefon hívására maguktól kijöttek, pedig csak annyit mondott nekik, hogy lánybúcsú lesz a házban, biztos hangos lesz, ha bejelentés érkezik, tudjatok róla!) 

És akkor még ott van az apró kis szösszenet is, hogy 3 centin múlt, hogy legyen egy rendőr húgom, ennyi hiányzik neki a 160 cm magassághoz meg a jelentkezéshez, így aztán önkéntes polgárőrnek állt. Még plecsnit és jutalmat is kapott a tavasszal a rendőrökkel járőrözésért, úgyhogy igazán bensőséges viszonyt ápol velük. Arra a jelentre nem tudok mit mondani, amikor ott áll körbe a megszeppent 10 lány az irataikkal a remegő kis kezükben, *akik azt se tudják, hogy kerültek oda a rendőrök, és jajj most mi lesz, erre a pizsiben a konyhapulton üldögélő húgom, akinek valami vicceset beszól az egyik, leugrik a pultról és mindenki szeme láttára verni kezdi a szolgálatban lévő, egyenruhás rendőrt! 

De jó hogy vége van, soha többet.... 

*Én hívtam be őket, mert már harmadszor álltak meg a kapuban kukucskálni! Csak kicsit voltam berúgva, úgyhogy azt találtam nekik mondani, hogy mindenképpen be kéne jönniük, mert nem bírunk a menyasszonnyal, és nagyon meg kéne büntetni! 

Én igazán nem szeretnék helyet állást foglalni ebben a bevándorlókérdésben. Elszörnyedtem a gyűlölet plakátokon, és szarrá röhögtem magam a két farkú kutyás plakát özönön, a kedvencem "A gyűlölet kampány szeret téged". De azért úgy a logikai bukfencek tárházát bírják felvonultatni a facebook ismerőseim ismerősei. Csak egy példa aszongyahogy:

"Nem veszitek észre, hogy kígyót melengettek? Ébredjetek már fel! Legdrágább Nike cipő 45-ös* karóra arany nyaklánc a nyakban! Így fest Magyarországon egy ’’menekült’’, aki a háború, éhezés elöl ’’gyalogolta’’ át fél világot. Ehhez képest minden ruha tiszta rajtuk, sőt az útközben még borotválkozni is volt helye és lehetősége. Sebaj! Jó ez így! Igaz, hogy a Magyarnak nem jut kórházi ágy, a Magyar hajléktalanok ellen törvény született ezek meg itt piknikeznek a parkokban tereken. Sebaj! Fogjatok össze és etessétek, itassátok őket. Remélem, olykor eszetekbe jut, hogy mennyi Magyar hajléktalannak vagy rászorulónak adtál vittél bármit is, vagy csak nemes egyszerűséggel elfordulsz, amikor a kocsidhoz lép és kér!"

Aszem állampolgári kötelességem most gyorsan kommentelni egyet a Sarka Katának: "Lécci ne legyél bevándorló menekült, inkább vedd le azt a Nike-t és jól piszkold össze magad!" Mert az előbb néztem a képeit, és Kata folyton a legdrágább Nike-ban van, és a férje meg arany karórával és lánccal, és a ruhájuk is tiszta, a Hajdú meg borotválkozva is van, (a látható helyeken a Kata is) és most kicsit félek, hogy tényleg igaza van ennek a bölcs megszólalónak, és bizonyára ők is nem sokára bevándorló menekültek lesznek! Pont rájuk illik a leírás!

Innen már csak egy lépés, hogy itt hagyják a több szintes panorámás házukat, a jól jövedelmező vállalkozásaikat és egy nagyon menő országban (mert ugye mi is azok vagyunk, de majd inkább keresnek egy másikat!) hajléktalan bevándorlók legyenek, akik tereken és parkokban piknikeznek! Gondolom az ide érkező menekült áradat is pont ugyanúgy csinálta, kő gazdagon jönnek hogy a szemünket kiszúrják a kötsög Nike cipőikkel, meg az igazi színarany óráikkal, és a hátrahagyott 6 szobás rózsa illatú medencés házukban most Konzuela a  házvezetőnő szellőztet, akit a magyaroktól elvett munkából fizetnek! (na asse kereshet valami sokat!)

*Csak tudnám honnan tudja pontosan, hogy 45-ös a Nike cipő? Vagy az a karóra? 

Hát képzeljétek el, megbuktam az angol középfokú nyelvvizsgán! Hát én még életemben ilyen boldogan nem buktam meg! De ne szaladjunk annyira előre. Az így benne van a blogban, hogy nem kaptam diplomát, mert hiába tudok mindent szakmailag, amit a munkáltatóm használ is rendesen, de a diplomámat nyelvvizsga hiányában nem kapom meg, és a hozzá járó fizetést se, csak a meló. Ismerjük az elmúlt éveimet, a költözködés-válással, úgyhogy nem igen tanultam én semmit, nem hogy nyelvet.

Tavaly ősszel kiírták a diplomamentőt, nagyon örültem, úgyhogy jelentkeztem is rá, hurrá, majd ezek megtanítanak engem angolul. Jó, hát igazából írták, hogy a jelentkezés feltétele a B1 szint, de hát mit tudtam én, hogy mi az a B1 szint, ilyen kis apróságokkal nem törődtem, nagy boldogan kitöltöttem a szintfelmérőt, mint a tip-mix-et, és láss csodát már ott is ültem az oktatáson. Igen, köszönöm, ma már én is tudom, hogy az alapfokú nyelvvizsgaszint a B1, meg hát beszélgettem a csoporttársaimmal, akik úgy 8-10 éve tanulnak angolul, érettségiztek belőle, esetleg eltöltöttek egy jelentéktelen fél évet külföldön angol nyelven, így aztán én minden ilyen "mennyi ideje tanulsz már angolul" kérdésnél sürgősen dohányozni, pisilni, enni mentem, vagy csak elhúztam más irányba, mert nem mertem megmondani, hogy hát igazából egyszer már pár hónapot egy kollégám tanítgatott, van egy füzetem amiben akár 10 oldalon is angol tanulmányok szerepelnek, mondhatjuk semmikor se tanultam. 

Igazából én tényleg az első óra után haza akartam jönni, amikor egy büdös szót se értettem az egészből, és amikor rádöbbentem, hogy ez itt nem egy nyelvtanfolyam, és én egy nyelvvizsgára felkészítő kurzuson próbálok megtanulni angolul. De az ajtó messze volt, én meg belül ültem, meg már egy szerződést is aláírtam,  úgyhogy inkább csendben elrebegtem bemutatkozásnál, hogy mi a nevem, és van egy lányom, mert ez benne volt a 10 oldalban amit tanultam. Most ilyen részletekkel nem untatnálak benneteket, mint az, hogy 1 db igeidőt ismertem angolból (simple present), úgyhogy kíváncsian vártam, mi a tököm lesz a maradék 11, és míg a többiek ásítozva kibámultak az ablakon amikor "átvettük" az igeidőket én olyan vadul jegyzeteltem, hogy füstölt a lapon a ceruzám. 

Na de, úgy sikerült megbuknom, hogy nullázták a levelemet, mint a fél bandának! Biztos hogy nem tématévesztésért, mert utána megbeszéltük, és a többiek is önkéntes munkásnak jelentkeztek Mexikóba egy általános iskolába. Viszont az összes rész feladatom 50% fölött van (részfeladatonként meg kell lenni a 40%-nak, és az egész vizsgának összességében a 60%-nak, tehát olyan nem lehet, hogy egyik feladat részed 10% a másik 90% és akkor ügyes vagy itt a nyelvvizsgád). A hallgatásra már totál kipurcantam, és valamit el is bénáztam, mert arra emlékszem, hogy iskola rádióban mondják, hogy hagyják tisztán a gyerekek a termet, meg bevásárlóközpontban valami akciós, de én egyszerre olvasom a kérdést és a válaszlehetőségeket, meg hallgatok, mindegy ez is 40% fölött van, és a oral beszélgetés (a vizsgafelkészítő kurzuson az egyetlen mondat amit angolul mondtam: I don't know) 67%, de a kettő együtt 53% csak. (Egyébként a többiek is megbuktak, 14 főből 3-nak sikerült.)

Összefoglalva a rizsa lényegét! 5 hónap alatt 53%-ban sikerült megtanulnom középfokon nyelvvizsgázni, és 60% kell a sikerhez! Majd egyszer igaziból is meg akarok tanulni angolul, de most nincs időm, mert meg kell szereznem a maradék 7%-ot a sikeres nyelvvizsgához! 

Szóval... üldögélünk a körúton épp egy lánybúcsút szervezünk, őrületes jókedv, nevetés, ötletelgetés. A társaság fele már szétszéled, de akad egy barátnő (mer ugye ilyen mindig akad) akinek párkapcsolati problémáját okvetlenül meg kell vitatnunk úgy 10 felé pár kisfröccs után hármasban. K. éppen észt oszt nem túl jó állapotban láncdohányzó szegény krízistulajnak, mire hirtelen rám bámul:
- Thia! Nem mertem tőled megkérdezni! - pilla rebeg, Thia bután bámul.
- Mit? - kérdezem.
- Februárban rám írt az excsávód (az ex jelzőt most már egy éve büszkén viseli a f.fej, részletek a blogban) és nem mertem tőled megkérdezni, hogy ha azt írja, találkozzunk kettesben akkor mit akar?
Ez volt az az igazán mesés és lélekemelő pillanat amikor úgy éreztem menten végighányom a körutat.
- Dugni. - szögeztem le.
- Hát sejtettem. De azért nem voltam benne biztos, mert régebben olyan jól el szoktunk beszélgetni.
Csak magamban gondolom, hogy Édesem, a barátnőm vagy, és szeretlek, de egy pohár bor után egy vasúti átjáróval is öri-bariba beszélgeted magad, és anélkül hogy a részletekre emlékeznél tortát viszel neki a vasúti átjárók világnapjára.

Na, jó, úgy érzem, így 4 év után eljött az ideje, hogy egy újabb ás-és bejegyzést írjak! És ha én úgy érzem, meg is írom! Akkor talán nézzük, hogy is néz ki egy szorongásgátlóról lefelé jövő, szingli csaj nyaralása saját családjánál a Balaton déli partján: 

Szabadság érzés, nagy bőrönd "hátha majd pont ezt akarom felvenni" alapon történő nyári ruhával telepakolás (lent hidegség okán egyet se hordás), előző esti hagymás máj "itthon csak megromlik" alapon dobozolás, zacskózás, ruhák közé betevés, indulás! Ajtóban kiakadás, húzós bőrönd húzója beakadás, istenért nem kijövés, vonat mindjárt indulás, idő nem levés átpakolás, ez aztán a rábaszás! Húzós bőrönd állomásra kézbe cipelés, combok vele jól összeverés, állomáson máj állapot ellenőrzés (ez még a csirkemáj, Thia máj majd később), olaj kifelé folyás, még egy zacskó szerzés, de honnan-honnan kérdezés, áhhh fehérneműs zacsi egy mozdulattal kiürítés, ezzel összes thia bugyi melltartó vágányok közötti peronon szétszórás, emberek bámulás, Hédike szerint égés, és gratulálás! 

Vonaton lazulás, budiban két csávóval cigizés, sok röhögés, alig elférés, Thiát 28 évesnek nézés, büdös budi- és , cigiszagban klotyó tetején nyomorogva is nagy megelégedés. Első este nem bulizás, partról hazamenés, Közepeshugi pálinkája megivás. 

Másnap bulizás, és ezzel egy hét saját magam szobafogságra ítélés. Bulis társak: jelenlegi táncvezető, egykori néptánc vezető keresztanyus, ki arról híres levés, pálinkával mindenkit asztal alá beivás + nemanyámapámfelesége. Program: borkóstolás, ehhez képest kerítésszaggató pálinka műanyag pohárban 10 percenként érzekés, Thiánál ideje korán filmszakadás. Se kép nem levés, se hang nem levés, a történet többi részét népi elbeszélés útján lesz közreadás. 

Este falubeli Béla1-nek folyamatos beszélés, korelőzmény: életben két szót még egymással nem beszélés, ettől még Thia folyamatos magyarázás, egy büdös szóra nem emlékezés, többiek Thia előadásán, a fiú előtt győzelmi zászlónként lengedezésén egész estés röhögés. Béla1 további napokon thialátás esetén fejét elfordítás. Mesélés alapján aztán Thia Béla2-vel hazamenés, korelőzmény: Béla2-vel korábban soha nem beszélés. Béla2 további napokon thialátás esetén fej elfordítás. Nemanyámapámfelesége és Thia külön utakon hazamenés, előbbi Alsó utca, utóbbi Árpád utca végighányás, otthon találkozás. Ágyban helyemen valaki fekvés, arrébb gurítgatás, nagy alvás. Másnap mesélés, Közepeshugival buliban megbeszélés alvás helycserét. Thia magának alaposan kikérés, Közepeshugi nem volt ott a buliban, őt egész este nem is látás! Mindenki más állítás, Közepeshugi buliban Thia mellett ülés, Thiával sok-sok beszélgetés, rajta röhögés. Ezen nagyon megdöbbenés, konkrét ember ott levésre nem emlékezés?????

Másnap Thia sérülés elemzés: kézfej totális lehorzsolás, mintha valakinek előző nap nagyot behúzás, nadrág kiszakadás, lábfejen sérülés, térden furcsa piros foltosodás (lehetséges okok: eltaknyolás? négykézláb hazamászás? esetleg Béla2-nek valamiért térden könyörgés vagy súlyos fizikai bántalmazás?). Rokonok óvatos kérdezgetés, esetleges Béla2 látás, állapotáról tájékoztatás? Béla2-őt senki nem látás. Letört redvás körmök vizsgálás, gondolkodás: Béla2 elásás. Béla2 tescoban látás, megnyugvás, bár Béla2 fej látványos elfordítás, egy hét múlva facebook-on Thiát ismerősnek jelölés, úgy látszik már nem haragudás. 

Faluban szombati csúfos részegségről másnapra mindenki tudás. Szabadság további fennmaradó 1  heti részét szégyenlés okán száműzetésben hátsó teraszon ülve-fekve töltés. Házból kimerészkedés óriás napszemüveg arcra felszerelés, minden házon kívüli időt mögötte töltés.  Nagymamához kertek alatt osonás, így is: ismerős kocsiból derékig kilógás: Na hogyvagytok? hogyvagytok? röhögve ordibálás, mi szégyenünkben elsüllyedés.

Heti mantrázás: soha többet nem ivás! Napok teltével mantra módosítás: soha többet néptáncos keresztanyussal pálinka nem ivás! Majd: soha többet pálinka nem ivás! Hazautazásra már: soha többet ennyit nem ivás! 

Ui: Szóval a nyaralás csodálatos volt, a hátsó terasz nagyon hangulatos, nem esik az eső, és nem látnak be az utcáról! Amúgy biztos a Balaton is szép, legalábbis úgy emlékszem. Már csak azt kellene megértetnem Közepeshugival, hogy ne essen nekem azzal a dumával, hogy ne magyarázzak, mert ezt már szombaton mondtam! Olyan béna! Hát hogy emlékezhetnék arra, hogy mondtam valamit valakinek, aki emlékeim szerint nem is volt ott! 

- Halló! Szia Anya! Nem tudod hol a kakaópor? Elfogyott? 

- Nekünk van kakaóporunk? 

- Igen, igen! A múlt héten ittam belőle. Most is kakaót szeretnék csinálni!

- Nekünk van otthon tejünk? 

- Halló!!! Thia Freebloggal szeretnék beszélni! 

Ha kakaóporról, tejről nem is tudok, az mondjuk legalább tényleg én vagyok. 

Én nagyon-nagyon szeretem az anyukámat. És nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki. De tényleg! Bár azt hiszem neki meg pont jót tesz az én nyomorom, mert velem van elfoglalva, és mindig ad nekem jó tanácsokat, például ilyet:

- ...és tudod Anya, az mellett, hogy itt van ez az egy év, ami full fos volt, és folyamatosan sztresszeltem, szorongtam és féltem, és undorodtam sok mindentől, most még az is van, hogy tud ijesztő lenni, hogy 17 év után egyedül maradtam egy gyerekkel, hogy a szexről már ne is beszéljek! Az elmúlt 17 évben nem volt olyan hét, hogy ne lett volna többször is, és nagyon nehéz hozzászokni, hogy most meg...tiszta elvonási tüneteim vannak!

- Mindjárt 40 éves vagy minek akarsz szexelni? Épp itt az ideje, hogy abbahagyd!

- Mivan? De én szeretem a szexet, és nagyon hiányzik!

- Hát kislányom, akkor csináld azt, hogy állj neki valami jó nehéz fizikai munkának, keress valami olyat, ami úgy lefáraszt, hogy a beled kilóg tőle, aztán mozdulni se bírsz, azt majd akkor olyan fáradt, kimerült leszel, hogy örülsz ha lépni tudsz még, na akkor majd nem hiányzik szex!

Összefoglalva: van valami amit szeretek, örömmel csinálom, szenvedéllyel, jó érzést okoz és ezt cseréljem le! valami tök rossz fárasztó nehéz és élvezetmentes szarra, hogy ne akarjam a jót. Hogy ez mekkora ötlet! Nem is értem magamtól miért nem jutott eszembe???

Szingliségünk következő szabálya: Fogadd fenntartásokkal édesanyád jó tanácsait!

- .... én nem attól szorongok kislányom, hogy el kell mennem valahova, hanem attól, hogy ott akivel találkozom majd hogy fog hozzám állni, hozzám szólni, érted? 

- Értem Anya! De hidd el nekem semmi ilyen szorongásom nincs. Bármikor odamegyek bárkihez, megszólítom, nem okoz gondot. Nem akartam neked mondani, de az esküvő után egy tök idegen hapsit kértem meg, hogy húzza le a ruhám cipzárját a hátamon, hogy ne kelljen az izzadt, cigiszagú, szűk ruhában aludnom!

- Te jó ég! Nem vagy normális! És nem rabolt ki? 

- De igen anya! Képzeld el kirabolt, megerőszakolt, aztán még meg is megölt, de ne aggódj, már jól vagyok!

Mivel az elmúlt 17 évben voltam olyan szerencsés, hogy mindig volt férfi mellettem, ezért arra gondoltam, hogy most kihasználom ezt a szerencsétlen nyomorúságosan alakult sorsomat, amivel szingli lettem, és ebben a vadiúj élethelyzetben szerzett tanulságaimat szépen csokorba kötjük. Jól jöhet ez még máskor, másnak is. A minap megtanultuk, hogy nem veszünk olyan ruhát amit egyedül nem tudunk levenni, most pedig nézzük a következő fontos megjegyzendőt!

Ha már eléggé fosul vagy elkezdesz olvasgatni, és akkor jön a gondolat ereje videók. A lényeg, hogy a gondolataidnak teremtő erejük van, csak jó alaposan el kell képzelni amire vágysz, és majd hipp-hopp ott lesz. Mivel újabban elég sokat kell utaznom a melóhely-lakás között, hát a mantrázás mellett ezzel szórakoztatom magam. 

A villamoson mindig legelőre szállok fel, ott jó leszállni, pont zebra, pont úttesten át, pont hazafele megyek. Szóval állok a villamos legelső ajtójánál, támaszkodok a fülkének, szép nyári este, lenge ruha, fejben meg megy a mozi a húmicsodaszerelmetespasim lesz filmről. Bámulok bele a nagy magyar éjszakába, amikor látóterembe bekúszik egy újabb felszálló. Mit felszálló, hát szerencsétlen úgy kapaszkodik fel lihegve!  50 körüli, ősz hajú testes férfi, zihál mint az állat, csak épp annyit nézek körül, hogy van-e szabad ülőhely, de ezt is miért csinálom, mikor én úgyis állok? Feltápászkodik, megáll egyenesen velem szemben tök közel és néz. Vizslatom az arcát. Enyhén püffedt fej, bajusz, ősz haj, markáns ráncok... Ő meg áll és bámul rám. Hát bámulok én is. Nézzük egymást egy darabig, aztán mosolyogni kezd. Hát nem pont ilyen férfira gondoltam, de mindegy, mosolygok én is. Oldalra billenti a fejét, mosolyog tovább. Én is oldalra billentem, mosolygok tovább. Aztán megszólal:

- Szabad lesz? 

Nem táncolok, gondolom magamban vihogva, de aztán csak udvariasan ennyit kérdezek. 

-  Pont erre a helyre szeretne állni az egész villamoson ahol én vagyok? 

- Hát leginkább a villamost szeretném vezetném kisasszony! 

Fontos: Ne csak a fejet nézd, mert már pedig a ruha teszi az embert! Ha nem a fejéről próbálom kitalálni, hogy hú vazze, tényleg ezt sikerült gondolatban bevonzanom, talán észreveszem, hogy ő a villamosvezető és bkv-s ruhában van!

No jól van! Úgy látom kezd megtelni szépen lassan a táncparkett! Megérkezett már Gus is, Macs, Bogaar, Tittok szóval ahogy azt ttl mondta, lassan itt lesz az egész Thia B közép! Sőt még ttl is itt van! Úgyhogy buli indul! Ejnye-ejnye, ennek megint az lesz a  végé, hogy befejezem a nyomi posztok írását! (legalábbis én nagyon remélem) 

És akkor hagyod magad rábeszélni arra az extra szűk, gyönyörű királykék csupa-csipke csodaruhára, a kis francia nyakkal, és a hátán a nyakadtól a seggedig végigfutó zipzárral. Mert egy esküvőre igenis egy ilyen ruhában illik menni. Fesztelen vagy egész este és vidám, gyönyörűnek érzed magad, mindenki jókedvű, az esküvő remekül alakul. Úgy érzed újra élsz, bár tudod, hogy ez egyenlőre átmeneti. Éjjel 1-kor indulás van, a kocsiban is tovább beszélgettek négyen. Tervezgetitek a legjobb barátnő születésnapját, nevetgéltek. Te kiszállsz az utca elején, megköszönöd, hogy vittek-hoztak, megköszönöd az estét, jó utat kívánsz a másnap messzire indulóknak, még nézed hogy megy el a kocsi, aztán hazaindulsz. Szépen lassan sétálgatsz a tűsarkakon, és akkor eszedbe jut! Bevillan! Úgy tör rá az agyadra a felismerés mint egy hurrikán! Úristen egyedül vagy! Nincs otthon senki! Ettől totál kétségbe esel. Senki nincs melletted, senki nincs a közeledben. Így nem lehet hazamenni! Így nem lehet lefeküdni aludni egy ilyen éjszaka után! Tovább indulsz, a tűsarkú cipő kopogását elnyeli az éjszaka. A non-stop gyroszos!  Talán majd ott találsz valakit, szükséged van valakire! Már messziről látod, hogy ez nem jó, túl sokan vannak, de mellette még nyitva a kocsma, talán majd ott, ott lesz majd valaki, akit megszólíthatsz. A zebránál veszed észre a férfit. Szembe jön. A sötétben csak annyit látsz, hogy kifejezetten jól szituált, nagyjából egykorú veled, szép a tartása, és szép a járása. A járda jobb szélén jön, te is kimész a jobb szélre, egyenesen szembe vele, erre átmegy a balra, te is átmész a balra. Ebből rájön, hogy valami itt nem oké, meglassítja a lépteit. Mikor csak pár méter választ el tőle, megszólítod. "Szia! Ne haragudj, van egy perced?" A férfi megáll. Néz rád a sötét éjszakában. "Persze van!" Feleli és olyan kellemes a hangja, és az egész megjelenése..... és akkor te ledobod a zakót a válladról, olyan közel lépsz hozzá, hogy érzed a lélegzetét, majd egy hirtelen mozdulattal hátat fordítasz neki, és azt mondod: "Megtennéd, hogy lehúzod ezt a rohadt cipzárt a hátamon, mert nem érem el, és nem tudom levenni a ruhámat, de nem akarok ebben aludni!"

FONTOS SZABÁLY: SZINGLIKÉNT CSAK OLYAN RUHÁT VEGYÉL MEG, AMIT EGYEDÜL IS LE TUDSZ VENNI!

Thia:

Épp arról sírok a Hédikének, hogy nem merek a hapsikra vigyorogni az utcán, metrón. Elkapkodom a fejem, de nem tudom miért csinálom? 

Barátnő:

Önbizalomhiány! De erről kurva gyorsan szokjál le! Mert ez az én stílusom, és tapasztalatból tudom, hogy nem jön be! 

Thia:

Haggyá mááááá... Jövök be ma reggel, helyes csávó támasztja a metró ajtót, megbámulnám, tök jól néz ki, de mindig észreveszi ha ránézek, és néz, akkor én gyorsan szem elkap. Ezt eljátszottuk négyszer! Utána így akaratlanul, mikor már megint bebuktam a bámulással, véletlenül magam elé motyogtam, hogy basszus de gáz! Szóval én lettem a nő aki bámul és utána magában beszél. :( Tök gáz vagyok!

Barátnő: 

hehe, dehogy! csak azzal beszélgetsz aki a legjobban megért!

Szeretem, nagyon szeretem a barátaimat. Ezen a téren igazi szerencsefia vagyok. Esetleg lánya. 

Hát jól van! Bevallom! Néha szoktam horoszkópot olvasni. Úgyhogy most feladatot kaptam, mert valamelyik aszongya, hogy a nagy ő már itt van a közelemben, olyan közel van, hogy nagyon, de addig nem bír hozzám jönni, amíg le nem vonom a tanulságokat az előző kapcsolatomról. Hát lehet, hogy csak a lába van eltörve, de én meg már csak vagyok olyan jó fej, hogy kinyitom azt ajtót, annak a jóembernek egy 10+1 tanulság listával. 

1.) Lassan 40 leszek, Ideje végre megtanulnom azt az általános iskola első pár hetében levezényelt tananyagot, ami úgy néz ki, hogy 1, 2, 3.... azért nem rohanunk nagyon előre, csak 10-ig. Ezt ki kell egészítenem micimakósan, tehát 1, 2, 3 és utána jön a sok. (üzenet magamnak: Thijácska ez a pálinkára is igaz!) Egyszer lehet szemet hunyni valaki szarsága felett, a második szemhunyás már vakló tipikus esete. Ja, nem vak, bátor, mi? Hát egy fenét! 

2.) Még mindig számolunk! Ha valaki szarrá gyötörte a lelkemet, akkor nem hogy második esély nincs, de a reggeli köszönést is igen rövidre és tömörre fogjuk. (bugyit semmiképpen nem vesszük le!)

3.) Hinnem kell a saját megérzéseimben! Amikor először találkozol valakivel lesz egy benyomásod. Ez még lehet fos. Vagy neki van rossz napja, vagy neked. De ha másodszor is azt állapítod meg, hogy ez fos, és mégis lesz egy harmadik, ami már aztán tényleg elképesztő, akkor menekülés van! Futás és ne nézz hátra jön a farkas! Nem ilyen anyucis ingyom-bingyom, biztos egyébként normális csak... csak wtf? Csak mert jól néz ki? Attól még simán agyhalott!

4.) Attól, hogy még mindig a nemzetvédelmi egyetem tanulmányi osztályán rohad, a diplomám, milyenségét tekintve még mindig számviteli! Ez látszik is az excsávó anyagi helyzetén. Viszont, ez a diploma nem elégséges súlyos mentális zavarokkal, önértékelési problémákkal, beteges hazudozással küzdő, erkölcsi tartás mentes emberek szakszerű kezelésére! Nincs több gyógyítás! Anyagi helyzet erős javulás, agyi roki maradt változatlan. 

5.) Nem kezdünk olyan emberrel, akinek el kell magyarázni azon paradoxont miszerint: nekem az ŐSZINTESÉG a legfontosabb, ezért előre megmondom mindenkinek, hogy mindenkit megcsaltam és őt is megfogom. Magyarítva: szólok előre, hogy úgy foglak átverni mint szart a palánkon, hazudni fogok, mert én egy igen ŐSZINTE ember vagyok. (nem, soha nem sikerült elmagyaráznom neki)

6.) Időben fel kell ismerni ha nem a saját utamon járok. Figyelmeztető jelek:  sorozatos rossz döntések hozatala, orbitális taknyolások, lelki nyomorúság teljes megélése, folyamatos szorongás, indokolatlan fogyás, agyi kapacitás erős csökkenése és a "nem hiszem el, hát mi jöhet még" mondat sűrű ismételgetése. 

7.) Kutyából nem lesz szalonna! A szarházi csak ideig-óráig szalonna. Aztán visszaváltozik kutyává, sőt, a kutyákat kedveljük, tehát ezt a mondást majd idővel át kell írni! 

8.) Nem kaphatok meg mindent! Tudni kell lemondani és elengedni dolgokat! (és hogy ezt rögtön a gyakorlatba is átültessük: marad a Julcsa esküvőjére kinézett 16 ezer forintos kék csipkés állati dögös és szexi ruha a dress boxban, még mielőtt a lelki nyomoroncságot tovább tetézném azzal, hogy anyagilag is padlóra küldöm magam!)

9.) ...ha az alkohol boldoggá tesz, és akkor az a kevés kis öröm is kihányva fekszik a kövön! Na! Mikor ezt énekelgetem magamban naphosszat, és jön a csávó a nyalis dumával, akkor meghatódás mentesen kell tarkón vágni egy szívlapáttal! Ha nem tudom megcsinálni, akkor saját magamat, és akkor majd nem azt fogom nyafogni, hogy bárcsak inkább kómában töltöttem volna az elmúlt másfél évet, mint egy azt hittem, hogy szerelemben!

10.) Ha nekem nagyon tetszik egy férfi, vonzódom hozzá, ő meg folyamatosan a barátom akar lenni, de azért nyomul rám, akkor megelőzendő a viszonzatlan szerelem összes kínjának magamra vételét, el kell zavarni a büdös p@ba! Nem ilyen a buta dumákkal áltatni saját magamat, hogy de olyan jó vele! Olyan jó vele? Mi? Első sorból végignézni, hogy viszi a legbénább kolléganőinket dugni? 

10+1.) A szex jó! (ez nem ide tartozik, csak most eszembe jutott!) 

Most hogy így végigolvastam ezt a listát, nem annyira értem, hogy miért is szenvedek én itt bruttó két hónapja? Na mindegy, ezen majd gondolkodunk máskor! Ide nekem a jutalom pasit, mert megérdemlem! 

Hát.... tudjátok... nem vagytok mostanság valami szószátyárok! Így nehéz lesz ám akkora bulikat csapni, mint régen itt a blogokon (mármint thiafreeblog, és oszoljunkthiás blog). Jó, tudom, én is itt épp egy gödör legaljáról csipogok, hogy segítség-segítség megpusztulok, de a hozzászólások nagy ösztönzők írásban! Én is igyekszem mindjárt összekapni magam, de akkor ti is, jóvan? Megegyezünk abban, hogy néha beszóltok? (a régi vizilovazás is jó lesz nekem, nem vagyok telhetetlen :) ) 

Tegnap meg arról dumáltunk az anyukámmal, hogy ő is meg én is mindig mindent elfelejtünk. Pedig én csak egy dolgot szeretnék elfelejteni! Ja, nem! Igazából kettőt! Az egyik a tavalyi évem +plusz az idei májusig, sicc ki a fejemből úgy ahogy van, kuka. A másik meg, hogy szeretném elfelejteni azt az érzést, ami folyton rajtam van, és amitől tökre úgy érzem, mintha valamit elfelejtettem volna. 

Be kéne csávózni. Letelt a 2 hónapos moratórium, amit magamnak szabtam. De rossz véleményem van a társkeresőkről, és nekem meg nincs akkora mákom, mint a Hédikének, hogy a metrón rám szakadjon a szerelem. Na, majd írunk ide a blogra, egy klassz termékbemutató ismertetőt rólam, hátha majd itt elkelek. 

Azt kérdezi tőlem fb-n Házibéla, hogy nem írom a blogom? Hát mondom neki, írnám én, ha lenne mit, de valahogy nem igen van. Amit meg lehetne, nem akarom. Azt meg már kisblogger koromban megtanultam, hogyha az embernek nincs mit mondania, akkor inkább ne mondjon semmit. Aztán rittyentett nekem egy gyors bejegyzést: "Na az van, hogy nincs különösebben semmi. Terepszínűben járok dolgozni, így expasi még véletlenül sem vehet észre. És ha lemegyek dohányozni, akkor extrafüstös cigit viszek magammal, hogy jótékony ködben, mint gerillaharcos megőrizzem az inkognitómat." Ez egyébként tényleg így történik. Számomra új értelmet nyert a házinyúlra nem lövünk kifejezés, mert leginkább szívem szerint pont házinyulat lőnék! Ki a picsába a holdra! 

Talán csak egy megjegyzésre alkalmas esemény történt, az esti cigizés közben konyhába szállt bazi nagy molylepke, ami elől sikítva futkároztam, piros hálóingben a 2 négyzetméteres konyhában, le-föl hajolgatva, időnként a 170 centimet mint a collstok, egy hirtelen ejtéssel guggolásba vágva aztán vissza, hogy ne repüljön nekem, de nyilván csak a papuccsal történő alapos agyonverése után vettem észre a szembeház 8. emeletén ablakban dohányzó és röhögéstől rázkódó jóképű fiatalembert. Kedvem lett volna a fura táncom után átordibálni, hogy nincs röhögés, kemény a szingli nők élete, akárcsak a fényre tévedt halott molylepkéké!

A Hédike meg vacsora közben átrendezi a nappalit, hogy jól lássa a tévét, aztán meg szörnyülködik a beszélő mérleg reklámján. Azt mondja, hogy neki egy ilyen kis lapos jószág ne ugasson, még csak az kéne, hogy ilyeneket mondjon neki: Kérem álljon fel a mérlegre! Kérem, ne tolakodjanak, csak egyesével! 

Azt hiszem nekem ma randim lesz. De ebben nem vagyok biztos. Jótanácsok?

Azon még nem lepődtem meg, hogy én, mint az alapítvány kuratóriumi elnöke, emil-en meghívót küldtem saját magamnak(!) az alapítvány levelezőjéből a tegnapi 2 órára kiírt kuratóriumi ülésről. Átkozottul jó fej vagyok vigyorogtam, miközben olvasgattam az általam aláírt meghívót, hát még saját magamat is meghívtam! Azon viszont már igen, hogy mire odaértem 2-re, kiderült, hogy megtartottam(!) az ülést 12-kor (mivan???), jegyzőkönyv szerint elfogadtam a 2013. évi beszámolót, eredménykimutatást(!), és megvitattam(!) a 2014 évi terveket. (Vannak terveink???) Azt mondják nekem, hogy azok után, hogy aláírtam a meghívót, aztán mondtam szóban, hogy jövök, és később telefonon is megkerestek, ahol megerősítettem, hogy igen, megyek, nem gondolták, hogy tényleg ott leszek. Mégis hol lettem volna?

Na, mindegy, lógó orral aláírtam a jelenlétit, aztán lementem a portára átvenni az egy hete ott felejtett barna magas sarkú cipőmet, hogy hazavigyem. Közben azon gondolkodtam, hogy egyre furább az életem, mert olyan dolgok történnek, hogy még én se hiszem el miket csinálok, hát még amiről nem is tudok! A metró aluljáróban már annyira sajnáltam magamat, hogy arra a megállapításra jutottam, hogy ezek azok az élethelyzetek, amikor nekem alanyi és állampolgári jogon járna egy egész üveg mézes-bodzás pálinka, hogy ott helyben elfogyasszam! Már csak azért is, mert így lábamon a kedvenc lakk, bokapántos magassarkúmmal, a  full tele táskám, noszatyor miatt kezemen a másik kedvenc barna magas sarkú cipőmmel (azért azt látod magad előtt, hogy kapaszkodik valaki a metrón, akinek a kezében egy pár női cipő van??), simán haza tudtam volna menni a Népligetből Kispestre úgy, hogy ne legyen piszkos a tenyerem.  

- ...szóval megvettem azt a könyvet, mert úgy éreztem, hogy ebből már nem tudok egyedül kijönni, segítségre van szükségem, hogy ne kattanjak meg. Az van benne, hogy bocsássak meg neki, mert akkor majd sokkal jobb lesz nekem! Azt írja a pszichológus pasi aki írta, hogy nem kell elfogadnom a viselkedését, vagy felmentenem az alól amit tett, szóval attól még gondolhatom, hogy egy szar alak, de ne fontolgassak bosszút,  ne gyűlöljem, mert akkor nem tudok tovább lépni. Inkább fejben döntsem el, hogy megbocsátok neki! És én most megbocsátok annak a rohadéknak! 

- Anya! Te tényleg elhiszed ezt a sok baromságot, amit összeolvasol? Ez nem így működik! Te se gondolhatod ezt az egész pszicho blablát komolyan! Ez tudod hogy működik, majd én elmagyarázom neked! Mondjuk úgy, hogy ha az excsávódnak felgyulladna a feje, te meg ott állnál egy pohár vízzel a kezedben, akkor biztos vagyok benne, hogy hirtelen nagyon szomjas lennél! 

"tök jókat művelsz.... azzal lehet túl lenni szar dolgokon, ha meghökkentő dolgokat csinálsz" írja nekem egyik legjobb barátnő facen. De szerintem felhívni valakit, akit úgy 20 éve már ismersz, aztán 17 évig nem láttál, és aki 2 évvel ezelőtt légyottra akart csábítani téged, de akkor még tök hűséges voltál és erősen Házibélás, az nem annyira meghökkentő. Persze, nem tudja miért hívtam, és mivel 2 éve próbál két férfi között találni sikertelenül, még nem hívott vissza. A napok meg telnek, én meg egyre jobban várom, hogy hívjál már vissza Csillagbogár hát itt a pillanat, amiről két éve mondod, hogy kivárod, mert kell a testem! Én egyre jobban várom, hogy felhívjon, és fejben találom ki, hogy a beígért légyott majd hogy lesz, szóval az lesz az igazán meghökkentő, amikor már annyira türelmetlen leszek, és anyira akarom majd vele a szexet, hogy amikor felhív, véletlenül pénzt ajánlok neki érte.  

Figyelj, mert ez most nagy körbekarika lesz!

Az van, hogy kezdek egyre jobban lenni, és mivel az elmúlt egy évben sose voltam igazán jól, ezért ilyen morci, mélázós, agyalós fejjel mászkáltam a városban, mint általában az emberek. Most viszont, hogy fejben kezdek boldog lenni, idétlenül vigyorogva közlekedek, vicces terveket szövök, amin aztán igen jól mulatok, de persze ez nem tudatosul bennem, meg az se, hogy ez mind kifelé is látszik a fejemen. Ezt viszont egyik-másik férfi személyes megtalálásnak veszi. Szóval mostanság egy rakás pasi idétlenkedik nekem buszon, villamoson, metron, asse tudja hova nézzen zavarában, én meg nem értem mi a picsát csinál? Aztán eszembe jut, hogy röhögcséltem 2 perce a létrán majdnem átesésen, a szomszéd lépcsőházba hazamenésen (igen, vazze, nyitja a kulcsom, az egész háztömb összes bejáratát, mert ugyanaz a kulcsa, és marha nagy szerencse, hogy aki hazavitt az utánam szólt, hogy te Thia, nem a 17-ben laksz?, mert simán rátörtem volna az ajtót a 6. emeleti lakásra, és fél 10-kor üvöltözve magyaráztam volna el, hogy már pedig én akkor is ott lakok!) és rájövök, hogy bakker, ugyan fogadásom szerint még nem telt le a gyászidőm, amit kitűztem magamnak, hogy addig én aztán senkivel semmit se, és tökre nem nézegetek,  meg szemezgetek, de mégis folyton meghívok valakit a balfaszságaimon való agyalással egy flörtre.

...és ha még nem lett volna elég, hogy már azért nem voltam kócos délben, mert a plafonra kent tapéta nagy része az ide-odaszállingó reggeli sérómat a fejem tetejére ragasztotta, a ruhámat rám, a kezemet időnként a zsepimhez, hogy a ragasztóval vastagon és alaposan végigkent tapétacsíkon fekete kutyatappancsok virítanak, miközben a kutya Közepeshugi ágyneműjét dagasztja a nappaliban, mint a tapéta ragasztótól való szabadulás általa kreált hatékony és lehetséges megoldása, hogy a létrán előrefelé próbáltam átesni egy velőt rázó visítás közben, amitől mindenkiben még a szar is megfagyott, és most két kék-zöld csíkom van boka fölött 10 centivel a lábamon, akkor még ott volt az igazán nehéz része a hétvégi tapétázós munkának, rábeszélni a kölyköket, hogyha bárki rákérdezne az átjáróra, eskü alatt vallják, hogy már beköltözéskor úgy ott volt! Különösen az a 3 db (!!!!!)  felragasztott tapétacsík, ami komoly iparosmunkám délelőttje alatt akárhogy keféltem, folyton a fejemre esett! 

Én igazán lelkes és jól felkészült tapétázó vagyok, de mondja már meg valaki, hogy ezt felgyógyítás és verbális ráhatás után (ott maradsz bzdgmeg mert mint a csipás macskát, úgy kiváglak!) mennyi idővel szabad fehérre festeni? Anyám szerint 6 hét. (de ezt lehet, hogy valami másra mondta, új szokásom, hogy általában semmire se emlékszem!) Ha viszont nem a tapéta festésre mondta, akkor mi az ami 6 hét? 

Most, hogy a költözés okán metrózásra ítéltem magam, és minden áldott reggel ugyanazokat a szövegeket hallgatom végig a nőtől aki informál utazás közben rájöttem, hogy mennyire unalmas, sablonos, és totál felesleges információkat osztanak meg ezek tök röviden velem. Szerintem ebbe a hangosbemondós dologban sokkal több kiaknázatlan lehetőség rejlik, ha már úgyis folyton mondja a magáét a nyanya. Ha egy kicsit nagyobb ember lennék, a biz-basz megálló következik átszállhatnak a kótyomfittyre dumákat már rég ilyenekre cseréltem volna:

- Határ út! Kérjük, gondolja át, hogy tömött és zsúfolt járművünkön valóban megkezdi-e az utazást! Most még csekély időveszteséggel fordulhat vissza, hogy meggyőződjön róla valóban áramtalanította-e a vasalót! A Pöttyös utca következik.

- Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak, az Ecseri út következik!  Társaságunk együtt érez Önnel utastársa magára borított Kenzópipacsos töménytelen szaga miatt, de kérjük vegye figyelembe, hogy járatainkon nincs lehúzható ablak, vegyen példát utastársairól és Ön se hányjon! Ecseri út, az ajtók még nem biztos hogy nyílnak!

- Klinikák! A budapesti közlekedési rendszer fejlesztésére százmilliárd forintos nagyságrendben áll rendelkezésre európai uniós forrás, ezzel szemben társaságunknak még mindig nem sikerült megoldania egy hétköznap reggeli csúcsidőben történő szerelvények gyakrabban induljanak, és szabad ülőhelyekkel rendelkezzenek. Ha Ön a szabad ülőhely 20 centis méretét úgy ítéli meg tévesen, hogy háromszor akkora fertája pont el fog férni, kérjük vegyen elő egy vonalzót és győződjön meg feltevése helyességéről! Semmiképpen ne üljön rá és lapítsa szét utastársát! Köszönjük! Az ajtók záródnak, a Corvin-negyed következik!

- A Corvin-negyed majd akkor következik, ha nem álldogálunk az alagútban egy hirtelen fékezés után, amivel Önök utasok úgy koccantak egymáshoz, mint a tekebábuk. Kérjük, nyerjék vissza egyensúlyukat, kérjenek egymástól sűrű elnézést és bocsánatot, és várjanak türelemmel amíg a szerelvény újra elindul! Addig hallgassanak zenét: Boci-boci tarka, se füle se tarka..... 

- Deák tér, átszállhatnak jó sok mindenre! De felhívjuk kedves le- és felszálló utasaink figyelmét, hogy szálldosás közben ne verjék szét nagy igyekezetükben esernyőjükkel, táskáikkal a tovább utazó utastársaikat! Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak, az Arany János utca következik. 

- A Lehel tér következik! Kérjük, átmenetileg függessze fel volt élettársa fejben történő kíméletlen ütlegelését, majd fejezze be az utazást és szálljon le! Társaságunk nevében - a kora reggeli megpróbáltatások ellenére - szép napot kívánunk!

- Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! Ön nem hagyta abba excsávója gondolati síkon futtatott fizikai bántalmazását és nem szállt le! Elbaszta. A Dózsa György út következik. Holnap reggel a Lehel térnél történő leszállást újra próbálhatja! Gyors sétálást kívánunk! 

Nekem tényleg feltett szándékom volt végre megválni a kék bugyitól. Elhatároztam, hogy ahogy lejár a munkaidőm, amit a nagyon fontos borítékcimezgetéssel töltök, miközben az életkörülményeim leginkább sehogy se vannak, hazamegyek, és fürdés lesz, meg tiszta bugyi, meg ilyenek. De mikor hazaértem Teletabijózsi még mindig a lakást tatarozgatta, és hát nem állt valami jól. A hajnalban elkezdett zsák és doboz nyitogatást nem adtam fel, már minden hülyeség előkerült, kivéve az a zacskó, amibe még az előző lakásban behánytam az összes fehérneműmet. Aztán már annyira fáradt voltam a hajnali keléstől, a vér, a mentők, a sokk, a napi meló, az előző egy hónapos futkosástól, hogy kiengedtem este fél 10-kor Teletabijózsit, és csak úgy ahogy voltam végigdőltem az ágyon és elaludtam. Így aztán a péntek is a kék bugyiban talált rám. Meg Teletabijózsi is, aki már hajnalok hajnalán ott nyüzsgött. Kurva hideg napra virradtunk, és arra, hogy a világon semmit nem tud csinálni az ember egy ilyen telepakolt, redvás lakásban. Hát nem is nagyon erőlködtünk, inkább sorban kaptunk migrén rohamot, először a Hédike, aztán Házibéla is arról mesélt telefonon, hogy üvölteni tudna a fejfájástól, csak nem meri kinyitni a száját, mert fél hogy elhányja magát, aztán én. Sőt én még dupláztam is egyet! 

Anyám telefonált, hogy a kutya is épp epilepsziás rohammal hány, de az ő sajnálását későbbre halasztottam. Helyette Közepeshugi, Hédike és én a legkisebb és legjobban telepakolt szobában ücsörögtünk két egymásra tett matrac tetején, felhúzott térdekkel, mert nem volt egy talpalattnyi hely se ahol ne lett volna valami holmi, nagykabátban és nyakig betakarózva, mert a festék miatt az összes ablak nyitva volt, és filmet néztünk a laptopon, ami a sarokba hányt mindenféle szir-szar tetején billegett, stabil oldalállásban, ergo, mind a hármunk feje enyhén jobbra billentve bámulta a monitort. 

És akkor meghallottam, hogy Teletabijózsi hümmög. Szerintem ezt a hümmögést az összes építőiparban dolgozó ember képes kivitelezni, és általában nem sok jót jelent. Nem lesz ez meg, nem lesz ez meg - hümmögte. Már pedig olyan nincs! Gondolom húsvét vasárnap maga se akar dolgozni, én pedig nem maradok így még a jövő hétre is! - szóltam rá. Hát majd visszajövök... és ez az a mondat, amit soha többet nem fejezett be szegény, mert akkor mind a hét fejem előkerült valahonnan és úgy kiabáltam rá: Na idefigyeljen jóember! Márpedig maga holnap délben akárhol tart, be fogja fejezni! Ameddig eljut, addig lesz kész! Szépen fogja a kis holmiját, és elpakol, elköszön, mert ebben egyeztünk meg! Mondtam az elején, három nap, se több, se kevesebb! És azt is, hogy mivel napra fizetek, pont három napra elegendő lóvém van! Én három napja ugyanabban a bugyiban vagyok világvége körülmények között, ha nem lesz kész, akkor nem lesz kész! De én ezt a bugyit most már le akarom végre venni!

Teletabijózsiban konkrétan a szar is megfagyott. Sápadt arccal bámult rám, üveges szemekkel, nem lehet tudni, hogy a fejhangos sipitozásom, habzó szám és baltás gyilkos tekintetem ijesztette meg, vagy az, hogy a leveszem a bugyim dolgot ott helyben az ő szeme láttára el is követem, elvégre az ép elmémbe vetett hite erősen megkérdőjeleződött, de a lényeget megértette. Turbó üzemmódra kapcsolt, és láss csodát, másnap délre nagyjából kész is lett. Ettől én még, mivel péntek este közvetlenül a bugyicsere szándékom közben kaptam az újabb migrénes rohamot, nem váltam meg a bugyimtól, de szombaton reggel magamhoz szólítottam Közepeshugit és megkértem, hogy akkor most már talán legyen olyan kedves, menjen le a kínaiba, és hozzon nekem tiszta bugyit bassza meg!

- Édesem, tudnál nekem segíteni? 

Hangzott a folyosó irányából a kérés hajnali 4 órakor, egy nagy csattanás és egy szolid káromkodás után. Felpattantam tök kómásan tántorogva a csupasz matracról, ami a tapétától már megfosztott büdös, hideg fal és a bedobozolt egész életünk mellett kapott helyet a nappaliban, azon az egy méteren, ahol Teletabijózsi húzgálhatja majd a létráját. Egy szál vótpasim előző napi trikójában botladoztam mezítláb, és mivel még semmi nem volt kipakolva, így beleugrottam Hédike bokacsizmájába. Kirohantam a folyosóra, ahol vótpasim ácsorgott összegörnyedve, kezét a lábára szorította, és vadul vérzett! Előző este a nagy üvegasztalt próbálták Közepeshugival talpra állítani, aminek az lett a következménye, hogy letört a sarka. Ebbe a letört saroküvegbe sikerült vótpasimnak hajnali 4-kor belegyalogolnia, aki azért kelt ilyen korán, mert 5:10-kor indult a vonata osztrákiába. 

Meglátva vótpasimat, akinek a szorongatott lábából az ujjai közül, úgy bugyogott kifelé a vér, mint valami rossz akciófilmben a combon szúrt főszereplőnek, szépen halkan  (a gyerekek még aludtak!) jajveszékelni kezdtem. Jaj istenem jaj istenem, mi lesz most, mi lesz most? Vótpasim egy tiszta törölközőért rimánkodott hozzám, közben a vér a bokájáig csorgott, onnan pottyogott a fehér járólapra, én meg csak néztem bután azt a sok dobozt és zsákot, és fogalmam sem volt, hol találok én törölközőt itt Narniában? Mivel még 1 napja se tartózkodtunk Kispesten, arról se volt elképzelésem, hol van itt orvos, ügyelet, nyitva lévő gyógyszertár, tiszta törölköző, gyógyszer-kötszeres doboz? Se netünk, semminek nem volt. Kétségbeesésemben vadul nyitogattam a zsákokat, én nem is tudom mit akartam találni bennük, talán egy egész vészhelyzetnyi műtétre felszerelkezett bemosakodott orvoscsoportot, aki majd véget vet ennek a durva horrornak, de helyettük találtam egy enyhén ebolás előző lakásból átmentett macis kis törölközőt a mosásravárnak zsákban. Úgyhogy amíg volt pasim szép csendben vérzett és jó eséllyel elsősegélyként vérgmérgezte magát a redva törölközővel, én kevertem magamnak egy poros kávét, egy ceruzával szétnyomkodva a gombóccá vált por és langyi víz elegyét, és keservesen sírni kezdtem. Csodálatos első napi életkép az új lakásból: ő ott ült sámlin alsógatyában és vérzett, én álltam és sírtam.

Ő így ültében is sokkal jobban állt agyilag, így aztán magára hívta a mentőket. Nekem igazán nem volt más dolgom, mint hogy beengedjem őket, mert Teletabijózsi a lambéria rángatással a kaputelefont is lerángatta, úgyhogy a combomig érő trikóban és csizmában futkostam ablakról-ablakra, hogy meglássam lent az érkező mentősöket, akkor már veszett hányingerrel is küzdve a gombócos langyi kávétól. És akkor bevillant, hogy mit szaladozok én itt bugyi nélkül, csizma-trikóban, mint a fejetlen csirke? Ruha kell, mert csak nem mehetek le 6 emeletet az utcára ebben a szerelésben, hogy beengedjem őket! Úgyhogy benyomtam a futkosásiirány újratervezőt, és már nem az ablakok között, hanem csak úgy a lakásban futkostam össze-vissza, hogy találjak valami ruhát. A tök eredménytelen, ám annál ájuldozósabb-hányigeresebb futkározásom közepette láttam meg a mosógépet! Igen, azt a mosógépet, amin az előző nap levetett ruháim voltak... 5 perccel később, már a liftben magyaráztam a mentősöknek, hogy akadt össze a vótpasim combja az üvegasztallal és hogy mindenhol vér van, aztán 2 órával később a  kék bugyiban és költöztetésvezénylő ruhámban bementem dolgozni! Hiába kértem szabadságot, a látens kormányváltás miatt adatszolgáltatnom kellett. Ezzel a nagy és fontos adatszolgáltatással amúgy kb. fél órát töltött ki a munkaidőmből, a többi időt nagyon fontos borítékcímezgetéssel töltöttük én és az akkor már 2 napos kék bugyim. 

- ...és mennyi idő alatt tudnak kiköltözni? Egy hét mondjuk? 

Na ez az a mondat, amikor ott állsz a egri orvossal szemben, és lefosod a bokádat. Mert ugye itt ez a magas ember, akinek az egy éve hirdetett lakásod teljes vételára ott lapul készpénzben a farzsebében, és azon gondolkodsz, hogy mit is kéne erre mondani, ahhoz, hogy az ő sok pénze átkerüljön a te zsebedbe, lezárva ezzel az egy éves full szopi életedet, de azért okosabban, mint hogy a következő élethelyzeted, hogy bepofátlankodsz valamelyik metro aluljáró állandó lakosai közé kannás bort szopogatni a gyerekeddel, milliókkal a bankban ám lakhatási megoldás nélküli új, boldog, és szabad életeddel.

- 1 hónap! 

Vágtam rá, mert akkor és ott, az az egy hónap olyan végtelenül hosszúnak és soha véget nem érőnek tűnt, mint a Dallas. Aláírtunk, fél pénz nekem, és megkezdődött az őrület. Egész nap lakás hirdetések vadászása, telefonálás, mászkálás, néz, nem jó, másik, nem jó, egyik ingatlanos, másik ingatlanos, napi program meló után angyalföld-kispest-angyalföld. Fáradságos munkámnak meglett az 1+2 fél szoba 53 négyzetméter, tele pakolva ugyan, de igyekszünk elcuccolni ígéretes, otromba falakkal, ezer éves redvás lambériás eredménye. Minden ment mint a karikacsapás! Mivel a pénz másik felét akkor kaptam, amikor én átadom a lakást, én meg akkor költözhettem ha kifizettem a lakást, hát egy napra leszerveztem az egészet. Ezen a reggelen került rám a kék bugyi. Ütős kis csapatot sikerült verbuválnom óránként 5 ezerért a költöztetéshez, reggel 8 előtt megálltak a ház előtt és másfél óra alatt felszórták az egész életemet az autóra, +egy embert aki azt mondta, hogy ő nagyon kevés pénzért 3 nap alatt a legszükségesebb festéseket megcsinálja, elpucolja a lambériát, úgyhogy déli 12-re ott van a lakásban.  

A gond ott kezdődött, hogy útban a megvett lakás felé eladó rám telefonált, hogy háááttt... izé..... ők nem állnak ám valami jól. No para, mondtam, majd várunk! És nem aggódtam. Megérkeztünk és vártunk... sztorizgattunk, sörözgettünk a költöztetőkkel, az elmúlt egy évemmel szórakoztattam őket, mert ugye mi mást csinálna az ember reggel 10-kor, és én nem aggódtam... időnként felnéztem a lakásba, ahol egy másik költöztető csapat tevékenykedett, meg még eladó, rokon, és a szomszéd is néha benézett. Meg lesz minden, gondoltam, és nem aggódtam. Aztán egyszer csak megállt mellettem a leendő Hédikeszobája ajtónál egy ember és azt mondta: meg lehet ezt csinálni három nap alatt kezitcsókolom! Mármint mit is? kérdeztem vissza és próbáltam belőni, hogy na ez meg ki a f@sz lehet? Bámultam rá nagy szemekkel, hogy jó ember te meg ki fia borja vagy, bár borjúnak, ezzel a pislogós nézéssel amivel méregettem, inkább én tűntem, a pasas meg leginkább egy Teletabira hasonlított, mint új kapura. Vajon az én emberem? Vagy az eladóé? Szomszéd, rokon, nyitva volt az ajtó erre járt és bejött? Aztán leesett, hogy ő a délre érkező festő, és hogy agyaúristen, már dél van, felszoroztam az órákat 5 ezerrel és na akkor már aggódtam. 

Teletabijózsit a netről sikerült beszereznem, és nem sokat érdekelte a költözködés állása, nekiesett a falnak, és tépni kezdte a tapétát, labériát, jött-ment, hozta a létrát és dolgozott ezerrel. Reggelhez képest, délután 3-ra sikerült bepakolni a lakást, de addigra már nem csak én kaptam idegvérzést attól, hogy óránként 5 ezerért bohóckodok a költöztetőknek (és még én fizetek!) hanem a költöztetők is agyfaszt kaptak, ők nem tőlem, hanem a folyamatosan telefonálgató főnöküktől, mert várták őket egy másik helyen. Így aztán rohamléptekben szórták be a lakásba a cuccainkat, okos és megfontolt koncepció kidolgozása nélkül, csak úgy hegyen-hátra ahogy éppen esett. Egy szempont volt, Teletabijózsi hozzáférjen a falakhoz, tehát mindent be a nappali közepére, csak a plafont ne érje el. Én visszarohantam Angyalföldre átadni az eladott lakást, Teletabijózsit Hédikére és Közepeshugira bíztam. Estére igazán kellemesen elfáradva értem haza a redvás, dobozos, zsákos, festőszerszámos, glettes, büdös, és jéghideg új lakásomba. Mivel a fürdő üzemelt, és mivel a tátod a szád és borzadsz tevékenységen kívül nem igen lehet mást csinálni egy ilyen lakásban, hát fogtam a ruhám, rádobáltam a mosógép tetejére és megfürödtem! És itt jött az a pillanat, amikor rá kellett ébrednem, hogy a toronymagas cuccok felcímkézése elmaradt, és elképzelésem sincs, hogy ebben az iszonyatos kupiban hol lehet rám bugyi, papucs, másnapra tiszta ruha, esetleg éjszakára hálóruha? 

Ahogy mondtam is, visszatérek a blogoláshoz. Történt közben némi kis változás. A "Thia családos kalamajkái" helyett, mostantól a "Thia szingli lett egy kamasz gyerekkel" blogot olvashatjátok. Ha még nem törtem volna össze, szakadtam volna széjjel az egy évi kínlódástól: albérletből albérletbe, a fenyegető jogszabályos levelek írkálása tulajoknak, a mi lesz velünk, költözés egy év alatt ötször bzmg!, a lakás eladás, majd egy hónap alatt másik vevés, komplett lakás összedobozolás, átköltöztetés, közben túlóra ezerrel a melóhelyen, ügyvédezés, Házibélával egyezkedés, milliókkal zsonglőrködés, közművek baszogatásától, akkor még egy utolsó nagy bumm a fejbe: kirúgott a hapsim! Nevezzük mondjuk vótszerelememdemánincsennek. Mivel most várhatóan épp nyugodalmasabb időszak következik (miért nem szeret az a szemét állat? kérdés sűrű emlegetése, tonnányi papírzsepi teletaknyolása-sírása, nem vagyok elég jó nő mantrázása, a kutyának se kellek életérzés...  hát tudjátok, hogy van ez mikor az ember lányát hirtelen és váratlanul kidobja az élete szereleme, nem is ragozom, ezt értem én nyugodalmasabb időszakon), ezért majd a régebbi történéseket örökítem meg. Például legközelebb majd írok arról, hogy miért töltöttem három napot ugyanabban a bugyiban, jó lesz? :) (Anyám ezt soha nem tudhatja meg, úgyhogy mindenki tarcsa a száját!)

Ki van itt? Peti????