Tegnap az estét a két szerenádban* kezdtük. Jó tudom, hogy nem így hívják, elkezdem inkább előlről. Tegnap az estét a két szerencsésben* kezdtük, ahol a netes szíházrendelés végső fázisához érve átvettünk Nezsitől két jegyet a Csókol Anyád!-ra. Ha bárkinek kételyei lettek volna az én anyai tekintélyemről, akkor most szeretném elmesélni, hogy amikor elrikkantottam magam, hogy töröld meg a szád!, akkor az asztalnál ülő gyerekem és Ada egyszerre csapott le a szalvétára és tapasztotta az arcára gondolkodás nélkül. (ez egyébként közvetlenül az után történt, hogy kitaláltuk Nezsivel, hogy sült krumplit rendelünk elvitelre, papírzacskóban XXXL menüben, és ha nem csodálkoznak rá eléggé, a csokornyakkendős vasalt inges pincérek, akkor kérünk mellé egy dunsztos üvegecske halászlevet is, de még az előtt, hogy én véletlenül mellen fejeltem a pincért)
Mindig mondom, hogy többet kéne színházba járni, bár még egyszer ilyen baklövést nem követek el, hogy magammal viszem a gyereket is, mert szerintem még nem elég érett egy ilyen felnőtt szórakozáshoz. Egyszerűen ő még nem tud viselkedni egy ilyen kultúr helyen, egész előadás alatt hangosan teli torokból röhögött. (akárcsak az egész nézőtér) A darab kurva jó, az arányai is igen szimpatikusak, ha matematiakai pontossággal szeretném megközelíteni, akkor 1 mondat/min.1 poén, tehát tökéletes alkalmas arra, hogy az ember baromi jól szórakozzon egy igazán unalmas csütörtöki estén. Mi meg nem vagyunk egy irigy család, úgyhogy Hédike egész szövegrészeket idézett a darabból a metrón, amit még cifráztunk egy kis fentrengős röhögéssél az üléseken.
Amúgy azt csak halkan mondanám, hogy nem gondoltam volna a Kéki Kata fűnyírós pasijáról, igen, bakker én csak így hívtam hivatalos nevén a két színész közül az egyiket, mert egy kultúrálisan visszamaradott fogyatékos vagyok, szóval nem gondoltam volna, hogy ennyire tud játszani, és ennyire tehetséges és sokoldalú. A darab egyébként anya és fia levelezéséről szól, amire a gyerek csak annyit mondott, hogy gondoltad volna, hogy egy levelezésből ilyen baromi jó darabot lehet csinálni? Az elején még egy kicsit erősebbnek tűnt nekem az anya karaktere, de nagyon gyorsan egyensúlyba került a két színész. Hihetetlen, hogy mennyi szöveget képesek megjegyezni, és hogy be tudják tölteni az egész színpadot a játékukkal, holott a darabban összesen ketten szerepelnek. Bár ezen a blog olvasói között kevés ember van szerintem, aki szereti a viccet és a tréfát, tekintve a témáim komolyságát, alaposságát, és a nem elhanyagolható tudományos és politikai vonalát, de aki bír rá jegyet szerezni, az okvetlenül nézze meg!
Akinek szól érti rovatunk következik:
....ki tudná megmondani, hogy egy kis darab papír, ami az előadás előtti betűzgetésnél még csak egy számára ismeretlen férfi pár kedves sora, az előadás alatt mikor változik át félteni való értékes kinccsé, de még kabát és cipő levetés előtt biztonságba kell helyezni, mert meggyűrődhet, piszok kerül rá, vagy anya elhagyja, és mert olyan jó érzés két kézben szorongatva nézegetni a szobában lefekvés előtt...
nagyon szépen köszönök mindent mind a kettőtöknek. :)
*Két Szerecsen a Radnóti Színházzal szemben