Régi új

 2014.05.05. 15:42

Arra gondoltam, hogy újra blogolni fogok. Először is mert szerettem ezt csinálni, igen, így ahogy mondom, csinálni, másodszor, mert látom, hogy facebook-twitter meg minden bi-basz ide-oda, azért bőven akadnak még akiket olvasok és írnak, harmadszor meg mert annyira új életem lett, hogy van is egy ilyen mondás, hogy új élet régi szokások, ha jól emlékeszem. Eleinte mondjuk kicsit ritkán, mert még nincs otthon netem. 

 2013.12.12. 13:08

Nem hiszek már a mesékben. De hiszek az álmaimban. Sosem hittem az angyalokban, de mindig hittem a barátokban. Nem hiszek benne, hogy van, amikor mindig minden állat szuper jó, de hiszek benne, ha mégis ezt érzed, valamiről biztos megfeledkezel. Helyére kerülnek a dolgok, mint egy puzzle kacskaringós szélű kis darabkái. Ide illik egy, és oda meg egy másik. Megtanulok lassan újra hinni. Éppen annak, aki ezt elvette tőlem. Megtanulok másképp szerelmesnek lenni, éppen azért aki engem szeret.

 Na hát ennyit a gondolkodásról, és akkor nyígós posztok után, dobjuk a tényeket, illetve ami a sírás-rívás okán kimaradt. A nyár vége szerelmet hozott. A közepe csak nekem, és veszettül szitkozódtam, mert úgy volt szar ahogy volt. Aztán amikor már feladtam, és a feldolgozás útjára léptem (pia, bulik, új pasik, szex, Valeriana, a piát már mondtam?), akkor elém állt azzal, hogy ő szerelmes. Ja, igen, kiröhögtem és elzavartam. Ja, igen, hát nem ment sehova, tekintve hogy épp egy szigeten voltunk a tengerparton a komplett tánccsoporttal. Nem volt egyszerű menet. Igazából tippeltem egy 2-3 hónapot magunknak, de még most is vagyunk, és csak egy terven kívüli szakítás miatt lehetne vége. (most szépen mindenki tegye keresztbe Thia kedvéért az ujjacskáit, köszi!) Házibéla is új asszonykával bővült. A Hédike véleményét mindenképpen szeretném lejegyezni az utókornak az új emberekről: Anya! Megértem, hogy mind a kettőtöknek lett új párja, de fogd fel, a szüleim új kapcsolataira csak egy jó szó van: (itt előtte mindig tart 2 lélegzetvételnyi hatásszünetet) VÁLLALHATATLAN!! (Hát ő így fogalmazza meg, hogy nem teljesen elégedett jelenlegi partnerem jellemével, viselkedésével, valamint édesapja párjának korával, a többivel állítólag nincs baja.)

 

Bár Házibéla szerint a Hédike mostani iskolája semmivel nem jobb, mint egy sima állami finanszírozású gimnázium, a Hédikének erről is más a véleménye. Nagyon szereti, és nagyon élvezi. A Házibélával én se tudok egyetérteni, mert szerinte sznob a suli, szerintem meg fizetős léte ellenére pont nem a jómódúak iratják ide a gyerekeiket, hanem azok, akiket az állami sulik nem bírnak ki/el. Így simán megesik, hogy például, amikor megkérdezem a Hédikét, hogy hé az a lány, miért írta három részletbe az fb képed alá, hogy decsúnyavagy, akkor az a válasz, hogy ja az a Sári, és már megint be van szívva. És ilyenkor a Hédike nem viccel, a 15 éves Sárinak tényleg alkohol és fű gondjai vannak amellett, hogy láncdohányos. O. autista, de kitűnő tanuló, igen, ő a lány Rain Man oder Girl, Zs szókincse válasz/1 db-ban merül ki, szóval legyünk korrektek, az átlagos kamaszhoz képest (amúgy ezt a szószerkezetet csak én találtam ki, a valóságban átlagos kamasz nem fellelhető/található) parányit eltérnek.

 

És az év legtöbbet kimondott mondata: „Köszönjük szépen, de! nem szeretnénk ingatlan közvetítő segítségét igénybe venni a lakás értékesítéséhez.” Ez az én szolid verzióm, a Házibéla ugyanezt egészen másképp fogalmazza meg.

Írnom kéne...

 2013.11.28. 10:26

Írnom kéne, csak nem tudom hogy kezdjek neki. Mintha nem tudnák az ujjaim melyik szót kéne lekopogni, ahhoz hogy kikerüljön belőlem. Néha megrohannak régi emlékek. Ilyenkor általában sírok. Gondolom, minden normális ember ezt teszi. Hiányoznak emberek, akik eddig voltak, de most csak néha egy-egy sor fb kiírás jelzi, hogy valahol vannak, esetleg eltévedtek. Tömény nyomorom van. 2013 a legdurvább évem. Visszafelé számolom a napokat, hála istennek fogynak rendesen, és az visz előrébb és előrébb, hogy fogadkozom 2014 az én évem lesz, és nagyon nagyon boldog leszek, még ha beledöglök is, és már csak kicsit kell kibírnom. 

Te honnan tudod, hogy valaki szerelmes beléd? De azt honnan tudod, hogy igaziból és tényleg? Vagy mi az amitől tényleg el is hiszed?

Nem megy ez nekem

 2013.10.22. 12:20

Na most aztán már tényleg az egész életem egy rakás fos! Az van, hogy a mi kedves, aranyos tulajdonosunk, akitől béreljük a lakást úgy gondolja, hogy a bérleti szerződésünk egyik pontja pont elég a mi közös kapcsolatunkhoz, konkrétan az ő átadta nekünk rendeltetésszerű használatra alkalmas lakását, amit így is kér vissza, és hogy a kettő között mi történik az őt nem érdekli. Ilyen formában neki aztán köze nincs, hogy mi megy tönkre és szét a lakásban, azt mi saját költségünkön szervízeljük, javítsuk, magyarán újítgassam neki szépen fel, függetlenül attól, hogy alig használtuk, esetleg egyáltalán nem. Hát én meg nem annyira szeretnék neki ajándékba venni egy cirkó berendezést, amivel most kéne fűteni, mert a kikapcsolták az áramot, tönkre ment a mosógép, eltört a zár így be kellett törnünk saját magunkhoz projektnek most annál a részénél tartunk, hogy rossz a cirkó. Hát mi köze neki ahhoz, hogy mi hidegben vagyunk így október környékén. Gondolom, ha a fos cirkója miatt lerobban a házról az ő saroklakása, akkor majd veszek neki vagy építek egy másikat, elvégre van egy olyan pontunk, hogy rendeltetésszerű állapotban neki vissza eredeti formában. Jobb lesz átolvasni még egyszer azt a szerződést, mert így is veszélyben a két havi kaució, nehogy aztán rám verjenek még olyan költséget is, hogy nem vettem Józsefnek ajándékot név és szülinapjára, a közelgő karácsonyra, esetleg anyáknapjára.

Nagy csatáink vannak, és a háborúnak még nincs vége, lehet meg se nyerjük, de a kezdő rúgást egy pontokba szedett rendkívüli felmondással már megtettem. Ami már biztos, hogy költözés van hó végén. Közben már aki él és mozog azzal sikerült összevesznem, mert itt mindenki kibaszottul tudja, hogy nekem hogy és mit kéne tennem, csinálnom, eljárnom, nevelnem, hozzáállnom, mosolyognom, figyelembe vennem, hát még felsorolni is sok, hogy mi mindent tud itt mindenki. Ha nem én mosnám a saját ruháimat, már gyanakodnék, hogy mindegyiknek a hátára "tanácsolj vagy basszál le, esetleg mindkettőt" feliratot ragasztott valaki.

Nosztalgiával gondolok az én kedves, unalmas életemre, amikor még Hédike kicsi volt és kedves, Házibéla nem facebook-on nyomta rám a nemvagytenormális leveleit, az anyám még kijött a lakásból, és az izgalom a tetőfokára hágott ha vettünk egy új szőnyeget. Most törvényeket bújok, sík ideg vagyok, közben tök kiszolgáltatott az együttlakás dolog miatt, a Hédike kamaszosan úgy beszél velem, mint ha súlyos hibát követtem volna el, és várom, hogy egy dög uncsi életem legyen, amiben csak nyomokban fordul elő az ordítsunk egymással, és még akkor se megyünk semmire dolog. Király!

First Stone

 2013.10.16. 14:48

Egy újabb jelentős eseményen vagyunk túl a hétvégével, még pedig megejtettük a Hédike first diszkó élményét. Normális emberek erről annyit írnának, (bocsi, normális emberek nem is írnának erről!) elvittem a lányomat bulizni és pont. Na de! Én annyira jófej anyuka vagyok, hogy egy két szintes diszkóba vittem, ahol alul egy bár van, felül meg a tánctér, a kettőt meg lépcső köti össze, és én a mártír hős, egész este a lépcső alján üldögéltem egy széken, mert a két kamasz (Hédike és legjobb gyerekkori barátnő lánya) szerint cink szülővel diszkóba menni, úgyhogy úgy csináltam, mintha tökre nem két kiskamaszt strázsálnék fél éjszaka, csak mondjuk nem találok haza, és így ott üldögélek egymagamban egy nettó 4 órácskát szárazon, mert ugye gyerekekkel nem rúgunk be.

Persze annyira még sem vagyok jófej, mint így elsőre tűnne, mert egy kis szórakozást magamnak is beiktattam. Megjelent ugyanis legkisebb unokaöcsi, annyira siralmas részegen, hogy nem is egy irányba nézett a két szeme, 988311_507433506036953_1727068934_n.jpg és ha már ott volt, mondtam neki, rá kéne nézni kicsit a lányokra. Ő rögtön vigyázzba vágta magát, és mondta, hogy aki csak a közelükbe mer menni annak eltöri a kezét. (Egy tömött diszkóról beszélünk, úgyhogy a lépcső alján vártam a különböző korú, nemű össze-vissza tört embereket!) Tehát jól felküldtem a Hédikéékhez, állapotát tekintve egy pár-perces lépcsős lambada után meg is érkezett hozzájuk, én meg lentről néztem a táncteret. Hát ritkán mulatok annyira jól, mint mikor azt látom, hogy unokaöcskös, aki annyira részeg, hogy nem bírja elmondani a lányoknak, hogy benne van a kezem az őrző-védő munkakörében, a kezét széttárva "táncolva" tartja távol tőlük az embereket, ők meg próbálnak "nemismerniőt" és mindig egy kicsit arrébb táncolnak, de valahogy az istennek se sikerül lerázniuk a diszkó legrészegebb alakját.

Egyébként ez a lépcsős megoldás arra jó, hogy ha lent ülsz, akkor a lépcsőn közlekedők kilengéséből, balettozásából, korláttól-korlátig tántorgásából simán leméred, hogy ki mennyire van beállva a piától, esetleg saccolgatod, hogy mennyibe is került neki ez az éjszaka (nehéz ám józanul egész este üldögélni és nem gazdaságisnak lenni!). Az mondjuk már a ciki része, hogy yellow black party night-on lila pulóverben üldögélsz bár vidéki kis diszkóról van szó, de mégis a diszkó két legcikibb, legvállalhatatlanabbul sakál részeg alakja közül az egyik az unokaöcséd, a másik meg a saját húgod.

Létszám ellenőrzés

 2013.10.14. 09:19

Hahó! Jár még ide valaki, be szoktatok időnként nézni?

Van tovább...

 2013.07.20. 14:01

Folytatnám akkor kronológiailag az előzőekben elkezdett történetet. Nagyjából három hetet laktunk együtt korábbi albérlővel, akiről annyit tudok elmondani, hogy ritkán beszélt és akkor se mondott semmit. Mi annál többet kérdeztünk, mi hogy van a lakásban, mi tartozik ide és mi az övé, amire általában ilyen hümi-himi választ kaptunk. Eljött aztán a nagy nap, amikor Ádám, nevezzük mondjuk így, mert tényleg így hívták, elköltözött innen. Ez egy szép szombati napra esett, amikor az összes beköltöző különböző országokba osztotta szét magát. PBarát valahol Pécsen, Rbarát osztrákiába, én meg lengyelékhez ruccantam el egy hétvégi turnéra együttesileg. Még egy igen jó kép is készült rólam, kalocsai viseletben ahogy a magyar zászlót fújja a kezemben a szél, majd elküldjük a kurucinfonak. Igazán szerencsés hazaérkezés volt, szoba felszabadulva, Ádám kiköltözve, úgyhogy kipakoltam, Hédikét hazarendeltem.... aztán valami nagyon érdekeset vettem észre. Szóval Ádám úgy elköltözött, hogy magával vitte az összes edényt, tányért, poharat. Mindegy, röhögtem, ilyenen nem akadunk fent, ittam a tenyeremből egy kis vizet és bedobtam a mosást. Persze, Ádám a szárítót is elvitte, három napig még a csillárról is az én bugyogóim és melltartóim lógtak. De azt hiszem a legbizarabb mégis az volt, amikor egy - a fiúk szerint akkor jó a borsóleves ha csirkelábat is főzünk bele - vasárnapon az addigra anyámtól zsákmányolt tányérokba merőkanál híján, bögrével mertük a levest. Ne akarjátok tudni hogy néz az ki, ahogy a cicás bögrén folyik végig a paprikás lé, és mint a vázába rakott virág úgy virít ki belőle egy csirkeláb a szélrózsa minden irányába mutató lábujjakkal.  

De aztán már tényleg majdnem minden jó lett. Van abban némi furcsaság amikor az ember a kollégái alsógatyájáit teregeti, hogy ő is tudjon mosni, oder mire hazaér a kollégái épp a csipkés bugyijait hajtogatják, hogy tudjanak teregetni. De most nem erről akartam mesélni, hanem arról, hogy épp már világbéka volt meg minden, amikor tök váratlanul megjelentek kék ruhás emberek és kikapcsolták az áramot. A tulajt nem lehetett elérni, minket nem engedett az Elmű intézkedni meghatalmazás hiányában, így aztán napokig gyertyákkal mászkáltunk, és azon röhögtünk a fürdő előtt, hogy ki hogy sikít amikor jéghideg vízben próbál megfürdeni. Egyébként az áramszünet arra jó, hogy ilyenkor az ember tök kreatív tud lenni, és hirtelen ezer dolgot talál ki, hogy ha már úgyis ráér akkor mihez kezdjen magával, nyilván mindegyikhez áram kéne, kivéve a mi programunkat, amikor egy egész hűtőszekrényi élelmiszert dobáltuk ki.

Aztán már tényleg minden rendben lett volna, csak hát mégse... szóval Rbarátnak valahogy mindenkivel sikerült tök különböző módon összekülönböznie, úgyhogy elvagyunk, ja, de inkább elvágyunk. 

Egy hónap rövidítve

 2013.05.30. 09:13

Mifelénk meg arra Somogyban azt mondják, hogy búsuljon a ló, annak elég nagy a feje, vagy valami hasonlót. Úgyhogy most a depisöngyismileszvelünk részlegünket átmenetileg felfüggesztem! Nézzük akkor mi is történt az elmúlt egy hónapban? Agya-gatya már egy hónapja! Tehát egy vidámnak indult, napos, tavaszi szombat délelőttön sűrű és alapos nézeteltérésünk támadt Házibélával, aminek sajnos az lett a következménye, hogy előkerült újra a nagytáska, beugráltak a ruháim, hónom alá csaptam a Hédikét és világgá mentem. Igazán messzire nem jutottam, csak a sarki ábécé teraszáig, mert csak a fontosabb dolgokat hoztam el otthonról. Ott a két személyes vihar vert sereg - a Hédike meg én - lerogytunk az első asztalhoz, és csak nézegettük a körülöttünk lévő bazárt, ahogy azt a boltba érkező döbbent vásárlók is. A Hédike látva, hogy 500 méterre futotta az összes elszántságunkból,  rám parancsolt, hogy azonnal hívjam fel nagyon jó barátot segíteni, mert nem kempingezhetünk itt az ábécénél amíg el nem adjuk a lakást. Pedig szerintem az a szék amin ültünk tök kényelmes volt, ha párat összetolunk van hol aludni.... mert Barát felhívásánál minden megoldás jobban érdekelt, tekintve, hogy előző nap Baráttal úgy zártuk a beszélgetést facebook-on, hogy egy igen kényes téma zárszavaként én azt írtam, hogy csak egy okot mondj bazd+, hogy miért is legyek én a barátod?


A Hédike azt mondta, vészhelyzet van, elő a telefonnal! Tekintve azt a sok rohadt nehéz csomagot, nekem is úgy tűnt, hogy elég nagy szarban vagyunk és túl közel az kiindulási ponthoz, úgyhogy telefonáltam. Kettőt. Először Szjúzit hívtam, mondtam neki, hogy mennék hozzá, ő édesen csicseregte a telefonba, hogy jajj de jó és mit fogunk csinálni, én meg erre mondtam, hogy hát leginkább lakni! Aztán meg Barátot. Nem cifrázom, így költöztünk be Suzy Quatrohoz, akinek itt is köszönöm hogy befogadott minket. Egy kicsit bántam, hogy a vita hevében Házibéla pont azt a polcot sodorta le, amin a téli ruháim voltak, mert ahogy becuccoltunk Szjúzihoz kisütött a nap, 40 fok lett, én meg ott álltam a nagy táska felett tanácstalanul egy nagy rakás kötött pulóverrel, és három télikabáttal.. Ezt a pillanatot kaphatta el a kiskutyája is, mert másnapra kipakolt nekem,  mindegy, felvenni úgyse tudtam belőle semmit. Jó, megmondom, hol bukott be a kiskutya ezzel a pakolászással, mert eleinte simán elhittem, hogy olyan rendetlenek vagyunk, hogy minden cuccunkat szétdobáljuk, kicsit szégyelltem is magam miatta. De! Mikor megláttam, hogy a Hédike iskolai könyvei és füzetei is szét vannak szórva a szobában, akkor elgondolkodtam, hogy csak nem állt neki a Hédike tanulni? Pont most? Ezt egy lakásba szorult légyről is előbb elhittem volna, mint a Hédikéről, és hát Szjúzit kizártam a tanulásból, és körbe néztem ki maradt? Akkor már tudtuk ki a titkos rendezgető.

Egy hétig csöveztünk SQ-nál, de mivel nem maradhattunk egész életünkre ott, ezért másnap rögtön előkaptam BarátR-t és BarátP-t egy megbeszélésre. Ők a kollégáim, és korábban - most már bánják - azzal poénkodtak amikor közösen kerestek albérletet, hogy menjek én is, jó móka lesz! Tanuljatok gyerekek a barátaim átgondolatlan vicceiből, különben ti is ott találjátok magatokat, hogy buliból egy haveroddal akarsz lakni, közben meg a nyakadba szakad egy egész család, mert olyan vicces vagy! Gyorsan kellett lépni, és találtunk is egy aranyos kis lakást, három külön nyíló szobával, és egy apró kis bökkenővel. Egy hónapot kellett volna várni rá, mert a lakók közül kettő már letiplizett külföldiába, egy viszont még bent lakott. Na mi ezzel az eggyel kötöttünk szövetséget arra, hogy szépen befészkeljük magunkat ő mellé, lesz ami lesz. Igazából semmi gond nem volt a sráccal, leszámítva, hogy egész nap alsógatyában láttuk csak, így amikor a gyógyszertárnál összefutottunk vele eltelt pár perc mire felismertük felöltözve. Igazából nem jött nekünk annyira rosszul a bentlakó, mert BarátR-nek így nem kellett bebuknia a korábbi albérletének egy havi felmondási időre szóló díját, tehát két körben foglaltuk el a lakást, elsőnek BarátP, Hédike és én, mikor bentlakó ki, akkor BarátR be.

Hát nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni arról, hogy lett az életünk egyik napról a másikra egy Éjjel-Nappal Budapest féle szappanopera... van tovább...

Tudom, tudom...

 2013.04.10. 08:51

...hogy egy dicsekedős majom vagyok, meg elfogult, meg bibibízős, meg minden ilyesmi, de ezt akkor is muszáj, szóval hadd büszküljek egy kicsit ha már így kisíránkoztam magam!

Szóval a Hédike indult a 9-10. évfolyamosoknak indított Országos Matematika Versenyen. Ő egyébként most 9. évfolyamon koptatja a padot, de ez a verseny így két évfolyamonként szerveződött. ÉS! az országban ő írta a 162. legjobbat, Pest megyében a 23., az iskolájában pedig a LEGJOBBAT! Nye-nye-nye-nye....

A mostani helyzetem meg leginkább arra jó, hogy felidézze bennem életem legpokolibb időszakait. Másra nem igen. Azt hiszem ez a mostani aztán tényleg mindent visz. Anyukám beteg. Nagyon. Tök ismeretlen dolgokat kell átrágnom, neten kutatok egész nap, közben igyekszem segítőkész lenni, támogatni, és amit tudok megtenni. Eddig az orvosi tanácsok adásával állok a leggyengébben, mert nincs ilyen végzettségem, és rohadtul fosok, hogy valami hülyeséget tanácsolok. Mégis néha úgy érzem, mintha azt sugallná felém folyamatosan, hogy nem elégedett velem.

Közben meg Házibélával is teljes lett a káosz. Kedveljük mi egymást, szó se róla, csak valahogy agyunkra (szerinte csak az enyémre) ment az elmúlt 16 év. Épp azon dolgozunk, hogy két külön földrajzi ponton letelepedve folytassuk a kapcsolatunkat. Ja, tudom, "normális" emberek egy fedél alatt egymásra mosolyogva naponta hazudva hűtlenkednek, dugnak félre, és elvannak mint a befőtt, ehhez képest nálunk legjobb tudomásom szerint nincs harmadik, és mi épp arra készülünk, hogy két lakásba osszuk szét egymást. Vágod a lényeget: XIII. kerben lakás eladó! Nem sürgős! Ha ingatlanos vagy, tuti már beszéltünk, ne hívj!

Aztán itt van még jóbarát, akiben akkorát csalódtam, hogy a fal adta a másikat. Utálom, ha olyan emberek "okosoznak" pejoratíve és nyirbálják mindenféle jogaimat, akik konkrétan hozzám fordulnak lélekmentésért rendszeresen. Azt a mondatot meg aztán tényleg nagyon megérdemeltem, hogy ne akarj te engem megváltani. Igaz. Csak hát te akarsz nagyon a barátom lenni, így meg nem fog menni.... Hagyjuk is... bla-bla-bla...  totál kikészít az egész "barátságunk".

A munkahelyemen meg egyesével szólítják szőnyegszélre az embereket, gyomorideg a négyzeten, hogy a papír amit elém tolnak vajon a végleges megválást tartalmazza-é? Konkrétan délre már olyan ideges voltam a feszengve bemenő és lógó orral kijövő munkatársak látványától, akikből egy büdös szót nem tudsz kihúzni, hogy mi a szarért rendelgetik be őket, hogy én magam kértem magamat szőnyegszélére! Annyira ideges voltam, hogy azon gondolkodtam, engem basszus ne szivassanak, nem tudom mivel traktálják bent az embereket, de bemegyek és felmondok a picsába, azt majd meghallgatom utána a lényeget, én nem bírom ezt a fajta stresszt.

A Hédike is tök depis. Én olyan szépen és igazán csöndben nevetgéltem végig az elmúlt 15 évet, mert mindenki ki volt akadva, hogy milyen kurva nehéz anyának lenni, én meg semmi nehezet nem találtam benne, vidámság volt, öröm, boldogság, és büszkeség. Jó persze, áldott jó kölyökkel vert meg a sors, nem bőgött, nem volt dacos, éjszaka meg aludni szokott. Most meg gondjai vannak, és nem tudok neki segíteni. Azt hiszem sehol nincs ahhoz képest a szoptatás nehézségei, az éjszakai felkelések, a jajj nem mehetek bulizni, plázázni, fáradt vagyok, elájulok életérzés ahhoz képest, mikor ott ül veled szemben a szőnyegen a hozzád legközelebb álló ember, potyognak a könnyei, magyaráz neked és te nem tudsz neki mit mondani. Érted, hogy problémái vannak, és nem jó neki, nem kerek, de nem tudod mit kell ilyenkor mondani? Totál hülyének érzem magam. Na ez az igazi szívás.

Konkrétan ott tartok, hogy valami antidepresszáns után kéne néznem, mert ettől többet már piálni se merek, mint az utóbbi időben. Kezdek megérteni embereket akik fogják magukat és csak úgy simán bediliznek, régebben ezt nem értettem, hogy fordul velük elő, hogy jutnak idáig, de már nem csak értem, kezdem érezni is!

Természetesen aki megérkezik, a szokásos beköszönésnek nagyon örülnék! (vizilóóó)

 2010.09.01. 22:39

Nagyon jó volt itt is, de én most hazamentem. Beköszönő beszéd, illetve blog folytatás mostantól itt található! Akinek van kedve, azt szeretettel várom odát! Aki nem jönne, attól könnyes búcsú, örülök, hogy olvasott, kommentelt, most aztán már tényleg majd az utolsó kapcsolja le a villanyt!