Na most aztán már tényleg az egész életem egy rakás fos! Az van, hogy a mi kedves, aranyos tulajdonosunk, akitől béreljük a lakást úgy gondolja, hogy a bérleti szerződésünk egyik pontja pont elég a mi közös kapcsolatunkhoz, konkrétan az ő átadta nekünk rendeltetésszerű használatra alkalmas lakását, amit így is kér vissza, és hogy a kettő között mi történik az őt nem érdekli. Ilyen formában neki aztán köze nincs, hogy mi megy tönkre és szét a lakásban, azt mi saját költségünkön szervízeljük, javítsuk, magyarán újítgassam neki szépen fel, függetlenül attól, hogy alig használtuk, esetleg egyáltalán nem. Hát én meg nem annyira szeretnék neki ajándékba venni egy cirkó berendezést, amivel most kéne fűteni, mert a kikapcsolták az áramot, tönkre ment a mosógép, eltört a zár így be kellett törnünk saját magunkhoz projektnek most annál a részénél tartunk, hogy rossz a cirkó. Hát mi köze neki ahhoz, hogy mi hidegben vagyunk így október környékén. Gondolom, ha a fos cirkója miatt lerobban a házról az ő saroklakása, akkor majd veszek neki vagy építek egy másikat, elvégre van egy olyan pontunk, hogy rendeltetésszerű állapotban neki vissza eredeti formában. Jobb lesz átolvasni még egyszer azt a szerződést, mert így is veszélyben a két havi kaució, nehogy aztán rám verjenek még olyan költséget is, hogy nem vettem Józsefnek ajándékot név és szülinapjára, a közelgő karácsonyra, esetleg anyáknapjára.

Nagy csatáink vannak, és a háborúnak még nincs vége, lehet meg se nyerjük, de a kezdő rúgást egy pontokba szedett rendkívüli felmondással már megtettem. Ami már biztos, hogy költözés van hó végén. Közben már aki él és mozog azzal sikerült összevesznem, mert itt mindenki kibaszottul tudja, hogy nekem hogy és mit kéne tennem, csinálnom, eljárnom, nevelnem, hozzáállnom, mosolyognom, figyelembe vennem, hát még felsorolni is sok, hogy mi mindent tud itt mindenki. Ha nem én mosnám a saját ruháimat, már gyanakodnék, hogy mindegyiknek a hátára "tanácsolj vagy basszál le, esetleg mindkettőt" feliratot ragasztott valaki.

Nosztalgiával gondolok az én kedves, unalmas életemre, amikor még Hédike kicsi volt és kedves, Házibéla nem facebook-on nyomta rám a nemvagytenormális leveleit, az anyám még kijött a lakásból, és az izgalom a tetőfokára hágott ha vettünk egy új szőnyeget. Most törvényeket bújok, sík ideg vagyok, közben tök kiszolgáltatott az együttlakás dolog miatt, a Hédike kamaszosan úgy beszél velem, mint ha súlyos hibát követtem volna el, és várom, hogy egy dög uncsi életem legyen, amiben csak nyomokban fordul elő az ordítsunk egymással, és még akkor se megyünk semmire dolog. Király!