Egy hónap rövidítve

 2013.05.30. 09:13

Mifelénk meg arra Somogyban azt mondják, hogy búsuljon a ló, annak elég nagy a feje, vagy valami hasonlót. Úgyhogy most a depisöngyismileszvelünk részlegünket átmenetileg felfüggesztem! Nézzük akkor mi is történt az elmúlt egy hónapban? Agya-gatya már egy hónapja! Tehát egy vidámnak indult, napos, tavaszi szombat délelőttön sűrű és alapos nézeteltérésünk támadt Házibélával, aminek sajnos az lett a következménye, hogy előkerült újra a nagytáska, beugráltak a ruháim, hónom alá csaptam a Hédikét és világgá mentem. Igazán messzire nem jutottam, csak a sarki ábécé teraszáig, mert csak a fontosabb dolgokat hoztam el otthonról. Ott a két személyes vihar vert sereg - a Hédike meg én - lerogytunk az első asztalhoz, és csak nézegettük a körülöttünk lévő bazárt, ahogy azt a boltba érkező döbbent vásárlók is. A Hédike látva, hogy 500 méterre futotta az összes elszántságunkból,  rám parancsolt, hogy azonnal hívjam fel nagyon jó barátot segíteni, mert nem kempingezhetünk itt az ábécénél amíg el nem adjuk a lakást. Pedig szerintem az a szék amin ültünk tök kényelmes volt, ha párat összetolunk van hol aludni.... mert Barát felhívásánál minden megoldás jobban érdekelt, tekintve, hogy előző nap Baráttal úgy zártuk a beszélgetést facebook-on, hogy egy igen kényes téma zárszavaként én azt írtam, hogy csak egy okot mondj bazd+, hogy miért is legyek én a barátod?


A Hédike azt mondta, vészhelyzet van, elő a telefonnal! Tekintve azt a sok rohadt nehéz csomagot, nekem is úgy tűnt, hogy elég nagy szarban vagyunk és túl közel az kiindulási ponthoz, úgyhogy telefonáltam. Kettőt. Először Szjúzit hívtam, mondtam neki, hogy mennék hozzá, ő édesen csicseregte a telefonba, hogy jajj de jó és mit fogunk csinálni, én meg erre mondtam, hogy hát leginkább lakni! Aztán meg Barátot. Nem cifrázom, így költöztünk be Suzy Quatrohoz, akinek itt is köszönöm hogy befogadott minket. Egy kicsit bántam, hogy a vita hevében Házibéla pont azt a polcot sodorta le, amin a téli ruháim voltak, mert ahogy becuccoltunk Szjúzihoz kisütött a nap, 40 fok lett, én meg ott álltam a nagy táska felett tanácstalanul egy nagy rakás kötött pulóverrel, és három télikabáttal.. Ezt a pillanatot kaphatta el a kiskutyája is, mert másnapra kipakolt nekem,  mindegy, felvenni úgyse tudtam belőle semmit. Jó, megmondom, hol bukott be a kiskutya ezzel a pakolászással, mert eleinte simán elhittem, hogy olyan rendetlenek vagyunk, hogy minden cuccunkat szétdobáljuk, kicsit szégyelltem is magam miatta. De! Mikor megláttam, hogy a Hédike iskolai könyvei és füzetei is szét vannak szórva a szobában, akkor elgondolkodtam, hogy csak nem állt neki a Hédike tanulni? Pont most? Ezt egy lakásba szorult légyről is előbb elhittem volna, mint a Hédikéről, és hát Szjúzit kizártam a tanulásból, és körbe néztem ki maradt? Akkor már tudtuk ki a titkos rendezgető.

Egy hétig csöveztünk SQ-nál, de mivel nem maradhattunk egész életünkre ott, ezért másnap rögtön előkaptam BarátR-t és BarátP-t egy megbeszélésre. Ők a kollégáim, és korábban - most már bánják - azzal poénkodtak amikor közösen kerestek albérletet, hogy menjek én is, jó móka lesz! Tanuljatok gyerekek a barátaim átgondolatlan vicceiből, különben ti is ott találjátok magatokat, hogy buliból egy haveroddal akarsz lakni, közben meg a nyakadba szakad egy egész család, mert olyan vicces vagy! Gyorsan kellett lépni, és találtunk is egy aranyos kis lakást, három külön nyíló szobával, és egy apró kis bökkenővel. Egy hónapot kellett volna várni rá, mert a lakók közül kettő már letiplizett külföldiába, egy viszont még bent lakott. Na mi ezzel az eggyel kötöttünk szövetséget arra, hogy szépen befészkeljük magunkat ő mellé, lesz ami lesz. Igazából semmi gond nem volt a sráccal, leszámítva, hogy egész nap alsógatyában láttuk csak, így amikor a gyógyszertárnál összefutottunk vele eltelt pár perc mire felismertük felöltözve. Igazából nem jött nekünk annyira rosszul a bentlakó, mert BarátR-nek így nem kellett bebuknia a korábbi albérletének egy havi felmondási időre szóló díját, tehát két körben foglaltuk el a lakást, elsőnek BarátP, Hédike és én, mikor bentlakó ki, akkor BarátR be.

Hát nagyjából ennyit szerettem volna elmesélni arról, hogy lett az életünk egyik napról a másikra egy Éjjel-Nappal Budapest féle szappanopera... van tovább...

A bejegyzés trackback címe:

https://oszoljunk.blog.hu/api/trackback/id/tr115333308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

neff_ 2013.06.11. 08:13:22

csak számomra érthetetlen, miért te költöztél a gyerekkel?

jisz 2013.07.16. 11:54:03

Számunkra is érthetetlen. Viszont anno én is költöztem a gyerekemmel a saját szüleimtől, hogy nyugtunk legyen az extől. Thia! Van "tovább"...??

HzB 2013.07.24. 00:11:58

Kedves értetlenkedők!
A klasszikus pasi el albérletbe az akkor szokott lenni mikor csalja az asszonyt férjuram már jó ideje, akár többedszer, s bebukik. Ez az átlagos magyar családok nagy százalékában szokványos. Nálunk nem ez volt. Egyszerűen sok lettünk egymásnak.
süti beállítások módosítása