Akármit csinálunk a mi kutyánkkal, ez valahogy sehogy se akar normális lenni. Olyan furcsa szokásokat vesz fel, ami egyetlen fajtánál sem figyelhető meg. Elég szépen haladunk azzal, hogy leszoktassuk róla, hogy minden hozzánk érkező embert szó szerint kiutáljon tőlünk, mert egyszerűen olyan morgást, ugatást és hisztériát rendez, hogy két szót nem lehet senkivel sem beszélni. Fő kutyanevelő segítőnk Nezsi, aki szombatonként mindig hoz valami finomat Frakknak, és a kutya kezdi megszokni, hogy ha Nezsi jön, akkor farkat csóvál hiszti helyett, meg Nezsi is kezdi megszokni, hogy elészaladok a lépcsőházban, és egy karika uborkával, banánnal, sajttal hadonászok az orra előtt. Tegnap már telefonálás közben vette ki a sajtot a kezemből, és nyomta bele a kutyába. De úgy látszik a módszer hatékonyabb, mint hittük, mert most már nem csak a kinézete, és a viselkedése kezd olyan lenni mint egy bárányé, hanem elintézi a pisi, kakit, és ahelyett,  hogy szaglászna és futkosna aztán feljönnénk, mint a normális emberek a normális kutyáikkal, helyette egy helyben áll és hiába hívom, baszik rá, mert ő legel. Ha neki áll bégetni is, akkor szerzek egy pulit, az majd hazatereli, mert én tuti nem fogok egész reggel ott állni amíg ő legelészik, meg kérődzik.