A tegnapi napom este 7-re meg teljesen váratlanul mégis csak jó lett. Mert az történt, hogy a délutánt Hédikével stüncisködéssel töltöttük. (Aki nem ismerné ezt a kifejezést annak ideírom, hogy ez a nagyüzemben elkövetett pláza látogatást jelenti, aminek a végső fejleménye a kezekben megjelenő különböző üzletek megszámlálhatatlan reklámtáskái akciós termékekkel bélelve, és természetes velejárója az üres pénztárca és bankkártya.) A folyamatot az Árkádban kezdtük, de mivel nekem tengernyi időm, Hédikének meg pénze volt, így a város több pontján is felbukkantunk stüncisködni. Addig bukkangattunk, amíg egy üzletben közlekedve kishíján felborítottam egy férfit, de ez még nem volt elég, mert utána még visszaléptem, hogy alaposan az arcába bámuljak, mert ismerősnek tűnt, és tényleg, mert Gus volt az! Találkoztam Gus-szal! Találkoztam Gus-szal!
Hát én úgy örültem! Egy ember akinek keze, lába, arca van! Úgyhogy ennek örömére gyorsan meg is beszéltük a blogvilág kis- és nagy kérdéseit, mert úgy látszik bebukásilag ő is igen jól áll, szóval a közös téma adott volt, meg Hédike bugyiban töltött várakozása is egy próbafülkében. Sajnos cigizés közben mind a kettőjüknek megígértem, hogy nem csinálok viccet az ott történtekből itt a blogban, de azt mindenképpen jegyzetelném, hogy Hédike kültéri burkolatának kialakításában Gus is aktívan részt vett, amit ezúton is köszönünk szépen neki!
Közben meg nagy örömömben - miután korábban egy másik üzletben (Orsay) minden egyberészes nyári ruhába belezokogtam, hogy miért nincs nekem ilyen - eldöntöttem, hogy béna gyereknek anyja veri alapon hatékonyabban kell képviselnem ezt a gyereknap dolgot magammal kapcsolatban. Megmutattam Gus-nak, hogyha az anyám (aki sorozatosan ott vásárol) betérne hozzájuk, akkor melyik ruhára beszélje rá, amit nekem feltétlenül meg kell vennie. Aztán anyukámnak is megemlítettem, hogyha mégis gyereknapolna egyet nekem is, akkor keresse Gus-t, mert ő mindent tud. Ma reggel már kereste is, Gus nem volt bent, de azért megvette nekem a ruhát. (Telefonon keresztül navigáltam el egy vállfához, úgyhogy még nem tudom melyiket.)
Szóval a lenti lista "deszarnekem" része már majdnem egy kicsit rövidült, de aztán felhívott az anyukám, hogy hazaért, és a ruha mellé fogadjak el gyereknap alkalmából egy vidám kis dalt így telefonon: ....és itt vannak ők, sokat megélt szülők..lálálálá...... minden felnőtt volt egyszer gyerek... kántálta Halász Judit, ő énekelte vele, és nem lehetett nem hallani az éneklő hangjában a finom célzást, úgyhogy most meg az a bajom, hogy főznöm kéne, mosni, takarítani, bepakolnom Hédikét egy hétre erdei táborba, meg még mehetek ajándékot is venni gyereknapra az anyámnak bakker!
