Feltett szándékom megállítani a blogom elsanyisodását, de fenyofa nevű kommentelőmmel van egy lovagias ügyünk, és bár az előbb amikor pisilni voltam megnéztem, úgy tűnik még mindig lány vagyok, de egy ilyen kihívás mellett nem lehet csak úgy hajcsavarókkal elsomfordálni, némi körömlakkszagot hagyva magunk után. Ez kérem most már becsületbeli ügy! Kicsit féltem, hogy meg kell majd vernem őt, mint rivális rajongót, de jobbat találtunk ki. Már meg is írtam volna az én nyálas szerelmes levelemet, de a délelőtt folyamán csodálatosan megvilágosodtam, és rájöttem, hogy bakker, én még az életben nem írtam senkinek sem szerelmes levelet. Hogy ez hogy maradhatott ki?  Jó, persze, volt olyan, hogy egy levél végére odaírtam, hogy szeretlek, de a levél tartalma ettől még akár  eltérő is lehetett. Így aztán kell egy kis idő, amíg összekalapálok egy ilyet.  

Mivel nem tudok róla, hogy fenyofa Kommentelő Úrnak saját blogja lenne, ezért, csak mert egy hűje tök rendes Zita vagyok, a sportszerűség kedvéért, felajánlom neki, a blogomban való bármilyen hülyeség promociós és reklám jellegű szerelemes levél típusú anyag elhelyézését, az ügyünkre vonatkozóan. 

De ugye a rajongásnak is van határa, úgyhogy ezt most gyorsan be is fejezem, még mielőtt alapos túlzásba esnék, és áttérek egy másik témára, ami a mai napunkat bearanyozza fontossá teszi! Ugye senki nem felejtette el, hogy ma van a választások második fordulója? Tessék szépen cipőt húzni és elsétálni szavazni, annak akinek kell, és hogy nehogy bárki elfelejtse, ide is teszek egy képet emlékeztetőül: