Oké, fogalmazzunk úgy finoman és nőiesen, hogy a "Fonással zsíros hajról figyelem elterelése" fedőnevű hadművelet nem jött be.

Reggel fontam egy ilyen izét magamnak, hogy akkor majd nem lesz annyira feltűnő, hogy nem volt kedvem tegnap este hajat mosni. Csak azt hiszem ott dőlt be egy kicsit a szinte tökéletesnek látszó zseniális elméletem, hogy olyan fonást készítettem, amit a kollégáim még nem láttak soha ember fején. Így aztán a "hú de jó a hajad", a  "hát ezt meg hogy csináltad", "ez most pontosan hogy van itt?" és a "ezt most komolyan te saját magad csináltad a saját fejedre?" kérdésekkel csesztettek egész nap, pedig ugye az eredeti cél az volt, hogy ne nézzék a fejemet! Mondjuk arra az utolsó mondatra kedvem lett volna azt mondani, hogy nem, dehogy, igazából én ezt saját magam, de valaki más fejére csináltam.

Legközelebb valami mást kell kitalálnom. Most azon gondolkodok, melyik cikibb, a zsíros haj, vagy a pörkölttel lezabált kötött pulcsi, egy diszkréten fityegő húsdarabkával a mellemen?

Próbáltam nektek képet keresni, ne csak a levegőbe írjak, de amit én a fejemmel csináltam, olyan kép a neten nem található, csak szóban van leírva a "minta". Aztán megunva a hosszas keresgélést arra gondoltam, hogy lefényképzem, és még akkor sem adtam fel, amikor már órák óta nem találtam a gépet. Aztán csak meglett,  és kitekert karokkal, össze-vissza forgatott nyakkal és fejjel, lőttem vagy 40 képet, de egyiken se látszott semmi értékelhető a lakásunk különböző részein kívül. Bassza meg, ha a mi kis dalos pacsírtánk bénáskodott volna ennyit a feje becélzásával, még mindig hallgathatnánk, hogy egyszer megjavulok én, jó leszek majd....