Azt meséltem már, hogy csak egy fatális tévedés, egy aprócska kis véletlen miatt nem vagyok most gazdag, híres és milliomos?
17 évvel ezelőtt éppen állást kerestem, amikor felhívtak egy cégtől, hogy látták az önéletrajzomat, és hogy beszélni szeretnének velem.
Én felhívtam őket, és magyarázni kezdtek nekem valami nagyon ködös marhaságról, amit egyáltalán nem értettem, hogy az meg mégis mi? A szörnyű az volt benne, hogy ezt a megfoghatatlan valamit el kellett volna adni. Hát, mondtam nekik, ne haragudjanak, de én ugyan nem házalok semmivel. Nem, nem, erősködtek, ezzel nem is tudnék házalni, inkább ilyen előadásokat kéne tartanom, mert elég attraktív vagyok és csinos, a termék pedig szuper, a világon már rengeteg helyen használják. Reneteg helyen használják mi?, biggyesztettem le a számat, húha, amway fogkrém szagot érzek a levegőben - mondtam. De nem, ez nem olyan termék, ez a jövő, és én a hírnöke lehetek, mert Magyarországon még szinte alig ismerik. Ja, persze, gondoltam magamban, ezek engem tök hülyének néznek. Nekem semmi más dolgom nem lenne - mondta a hapsi - mint az előadást megtartani. Ők meghívnak cégvezetőket, politikusokat,vezérigazgatókat én meg magyarázzam el, hogy mi a termék. Aha, mondtam én, cégvezetők, meg politikusok, meg csinos vagyok, és a magyarázáshoz gondolom másszak az asztal tetejére és közben dobáljam a ruhámat, nem? Különben is, éppen az örökös üdülési jog hazájából jövök, engem ugyan be nem paliznak még egyszer egy ilyen marhaságra, és ezzel faképnél hagytam őket.
Utána még vagy háromszor felhívtak győzködni, hogy higgyem el, ez tényleg nagyon jó, és nagyon sokat tudok keresni vele, és hogy én erre a munkára nagy-nagyon alkalmas vagyok. Nem tudom most hol van az a cég, nem is emlékszem a nevükre. Azt sem tudnám megmondani, hogy vajon mennyit adhattak el abból a furcsa termékből aminek én lettem volna abban az időben a nagy és okos hírnöke. Áhhhh, de biztos nem olyan sokat, mint ahogy azt állították. Azért most így 36 évesen, a jelenlegi életemmel, mégis kicsit röhögnöm kell az akkori önmagamon, ahogy elképzelem, hogy cégvezetők, politikusok ülnek körbe, én az asztal tetején dobálom a ruháimat, miközben elmagyarázom nekik, hogy mi is az az internet.
