Ja persze, Hédike anyámtól egy rakás pénzt kapott gyereknapra, másik mamától csokit, kedveshíresszép emberektől megható üzenetet szivecskével, virággal és aláírásokkal, és a matekvizsga ereményét körbe mutogatták az összes tanárnak, mer  nem láttak még szabadkézzel ilyen mérnöki pontosságot. Hogy én mit kaptam?  Visszautasított tranzakciót a boltban a kártyámra, migrénes fejfájást, hogy paranojás faszságaim vannak és ugyanolyan vagyok mint a többi nő, a munkahelyemen kormányváltást, amihez én vihetem körbe az átadás-átvételi jegyzőkönyhöz percenkénti adatszolgáltatást aláírásra, és akkor még van pofája anyámnak a telefonban azt mondani, hogy nőjek már fel végre! Ja persze, hát nincs már így is elég bajom? Az eddigi felnövésem sem volt egy alaposan átgondolt döntés, mér akarja ez, hogy még ettől is jobban kibasszak saját magammal?