Helló, hello, szép jó reggelt kívánok mindenkinek!
Fontos nap ez a mai! Korszakzáró rendezvényemre szeretnék mindenkit meghívni. A megfelelő öltözet a nagy napra a kényelmes, nagyot lépő hétmérföldes csizma, ennek hiányában varázs köpönyeg, a sárga téglát leraktam. A rendezvényt a hello című szám elindításával ezennel megnyitom! Ez a dal azért illik ide, mert ismerjük egy Ákosos és egy Keresztes Ildis változtatát is, úgyhogy mindenki azt hallgathatja amelyik a szívéhez közelébb.
Egy ilyen korszakzáró rendevezvénynek mindig van egy kötelező eleme, ez pedig esetünkben a zárás. Úgyhogy most, ha mindenkin rajta a nagyot lépő cipője, akkor egy-két-há... és lépjünk végre tovább! Akadjunk le a régi blogomról. Hagyjuk már ezt a témát, hogy elég thiás vagyok-e, vagy hogy úgy írok mintha thiát utánoznám, hogy miért nem megyek oda vissza, és egyáltalán a saját magammal való össze-vissza hasonlításgatást, mert lássuk be ez azért elég furcsa, és kezd egy pöttyet zavarni.
Én most már itt vagyok, így írok, lehet hogy változtam, ahogy az összes körülményem is , ...megérint, mikor megérintelek, másképp vártalak, de a szó már elmaradt../ hello, hello, én a régi vagyok... meghagytam a másikat, ha ez nem jön be, akkor ott a romok fölött el lehet morzsolni egy könnycseppet.
Mert Gustave Flaubert azt mondta: Bovaryné én vagyok! Suzy azt írta: Szandi én vagyok! Én meg még mindig a Thia vagyok!
A rendezvényt ezennel azt hiszem, egyszer velem tudtalak, volt egy perc, egy nap, de már minden fontosabb... bezárom, köszönöm a türelmet és a figyelmet. Zene állj, az utolsó távozó majd kapcsolja le a villanyt!
