Még mindig nem boldogulok ezzel a névadás dologgal, hogy mint anonim blogger, hogy is nevezzem az anonim pasimat és anonim gyerekemet. Mert valahogy az Ödön nekem sem kézenfekvő. I.O. javaslatával viszont van egy kis gondom. A gyereknek a Pötyi hibátlan, de a Jenő már problémásabb. Az első igazi, végre tényleg eltalált születésnapi ajándékomat hívták Jenőnek. Sőt, I. Jenőnek. Egy férfinak az ember nyilván férfi nevet választ, és Jenő igazi férfi volt,  tudod, ez a se keze, se lába, csak szigorúan a lényeg.  Hát nincs ezen mit szépíteni, Jenő szó szerint egy fasz volt, szebben mondva elemes vibrátor. I. Jenő sajnos egy szomorú februári napon, hosszú és fáradságos munkával töltött élete után végelgyengülésben jobb létre  szenderült. A szíve vitte el, mása se volt szegénynek. Én, mint a gyászoló család, és a néhai egyetlen hozzátartózója, biztosítok róla mindenkit, hogy élete utolsó perceit is munkával töltötte, majd egy váratlan pillanatban visszaadta lelkét az Úrnak, én meg csak annyit tudtam kinyögni nagy gyászomban, hogy hát ezzel meg most mi a fasz van? A február azért fontos, mert akkor van a névnapom, és akkor a jelenleg is meglévő II. Jenő foglalta el a megboldogult I. Jenő helyét. Tehát nem nevezhetem el a páromat a blogban Jenőnek, mert az nagyon zavaró lenne, ha 5 év múlva visszaolvasom a bejegyzéseket. Mert ugye honnan fogom majd tudni, hogy melyikőjüknek szolgáltam fel például a karácsonyi vacsorát?