Beteg vagyok. Itthon fekszem. Jó, nem fekszem, kanapén ülök. Voltam ma orvosnál. Elég gyorsan sorra kerültem. Először megkérdeztem, hogy a három éve lejárt jogsimat meghosszabítják-e, és amikor már eléggé elkerekedett a szemük a bent ülőknek, akkor panaszos hangon mondtam, hogy azért jöttem, mert beteg vagyok. Erre a doktornő meghallgatott, és azt mondta, nyissam nagyra a számat. Belenézett, és egyből hátrébb is ugrott, közben meg azt mondta, hogy húúú te jó ég, hogy ez milyen rondaaaa! Ez egy kicsit rosszul esett, mert én sem sértegettem az ő belsejét, de aztán csak valami olyasmit hümmögtem, hogy jó akkor ma nem viszem szépségversenyre. Aztán nekiállt recepteket diktálni az asszisztensnek. Kaptam antibiotikumot, meg annyi fertőtlenítőszert, hogy ha én már teljesen baktérium és csíramentes leszek, még mindig marad a krumplinkra és felmosásra is. Egy biztos, a népesség alakulását ebben a kerületben nem bízzák a véletlenre, ha a náthától nem hullanék el, akkor majd a markék szám szedett vegyianyagoktól purcanok ki.

Tudtok róla, hogy ti akik üzenetet kaptatok tőlem és most itt vagytok, úgy hív benneteket az egyik ismerősöm, hogy (réginév) béközép?