Na, össze-vissza szedtem magam, és most teljesítem lovagias ügyemet, remélem jár erre fenyofa, és látja, mennyire komoly és megbízható nő vagyok, hát akkor itt a szerelmes levél:

Drága Sándor! Szerelmem!

Én írok magának Thia, Zita, Zritha, a Mari! Láttam a tévében. Sokáig nem mertem írni, de most összeszedtem minden bátorságomat, és helyesírási tudásomat, és úgy voltam vele, lesz ami lesz, én megírom ezt a levelet. Nem bírom már magamban tartani, én szeretem! Már régebben is tetszett nekem, abban az aluljárós filmben, de akkor még arra gondoltam, hogy maga löködi a vonat alá azt a sok kedves embert, és nem annyira tetszett, de mikor a zongora mögül felnézett a Mónikára, akkor mondtam magamnak, na Mari, te aztán most jól elvesztél! Kész, neked véged!  Véglegesen örökre a szívembe zártam, szeretem! Higgye el, vidéken is élhet olyan nő, akinek a teste tüzel ha csak meglátja a maga új üres lakását, akinek a hangja elakad mikor maga Londonban térképpel a kezében nem találja a címet, és még egy kicsit sikantottam is, hogy Sanyi, ne keresd a címet, gyere ide hozzám, gyere, de a Béla rögtön bejött a konyhából, és azt mondta, ne óbégass Mari, mer képen töröllek!

A Béla már csak ilyen. Higgye el, csak kényszerből mentem hozzá. Nem érti ő meg az én lelkivilágosságomat, ugye maga megértené? Sanyi! Sanyikám! Én annyira oda vagyok magáért, hogy nem is gondolná! Már a negyedik gyerekünket is magáról akartam elnevezni, de tudja a Béla, olyan kötözködős fajta, akkor is azt mondta, hogy normális vagy te Mari, nem nevezheted el a negyedik gyerekünket Sanyinak, mikor már a harmadikat is úgy hívják!

Istenem, bárcsak korábban ismertük volna egymást! Élhetnénk együtt boldogan mint a galambok, találkoztunk volna Szentesen, amikor még fiatal voltam, szép, karcsú és naív. Nevelhetném a maga gyerekeit, én főznék, takarítanék otthon, azt mondják a faluban, hogy nálam jobb csülkös pacalt lepcsánykával senki nem tud csinálni, maga meg csak játszana, játszana, játszana....

Rakok a borítékba egy képet is magamról. Még '88-ban készült Fenyvesen, mikor a SZOT üdülőben nyaraltunk.  Azért olyan aprócska a kép, mert levágtam róla a Bélát és a gyerekeket. A Béla ott is rémesen viselkedett, állandóan Jani feleségének tette a szépet, a Jolinak. Mondtam is neki a minap a Jolit! Azzal jött haza a szomszéd Jóskáéktól, hogy olvasta a komputerükön, hogy a nők valami nyúlkálásnál magára gondolnak, és azután, hogy '88-ban a szemem láttára fixirozta a Jolit, volt pofája megkérdezni, hogy én is magára gondolok-e?  Bevallom Sanyi, elpirultam mikor rákérdezett. Aztán hebegtem-habogtam, hogy jajj Béla, te olyanokat tudsz mindig kérdezni, hát dehogy gondolok én a Sándorra, micsoda kérdés ez, hogy jutott egyáltalán eszedbe, én leginkább semmire se gondolok, de ha mégis akkor a inkább a Fenyő Ivánra. De ezt csak a maga védelmében tettem! A Béla ha kicsit beiszik nagyon goromba tud lenni. 

Sanyi, ha erre járna, okvetlenül nézzen be hozzánk! Ahogy beér a faluba a Piriék házánál ha jobbra fordul, ott lesz a kocsma, ott jöjjön tovább, és a piros traktornál parkírozzon le. Jó lenne, ha előtte ideszólna, mert akkor egy kicsit kicsinosítanám magamat, meg a házat, bezárnám a tyúkokat, kutyákat, Bélát, meg sütök egy kis tésztát is. A tévéseket ne hozza, meg a Juditkát se, aki csak a maga ágyába akart bújni a gyerek miatt.

Őszinte szerelemmel üdvözlöm:

Csányiné Mari

 Ui: Drága Sándorom, az egyik barátnőm itt a faluban, név szerint nonblond kéri, hogy vigyázz a súlyodra! Nehogy elhagyd valahol, mert minden kis darabodat imádom, nekem kell az összes, ha egyszer mégis összebútoroznánk!

A bejegyzés trackback címe:

https://oszoljunk.blog.hu/api/trackback/id/tr251963572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tittok 2010.04.30. 09:40:41

Nem mered elküldeni :)

kozgaztanar 2010.04.30. 09:44:40

kelttésztát süss! nyamiiii...

alexaco 2010.04.30. 09:53:04

Egyetértek Tittokkal, szerintem is nyuszi vagy elküldeni! :)

kozgaztanar 2010.04.30. 10:41:26

@aJeti: ööö... lehetek éppen

nonblond 2010.04.30. 10:50:58

Ez iggggen jó!!! Viszont elfelejtetted megemlíteni Sanyinak a súlyfeleslegét!!! Léccci!!! Legalább utóiratban!!!

alexaco 2010.04.30. 11:28:02

Tegnap voltunk nezsikével színházban és azt kell mondjam, határozott fogyásnak indult mindannyiunk Sanyija!!

Thia* · http://oszoljunk.blog.hu 2010.04.30. 11:40:01

@Tittok, @alexaco: arra gondoltam, ha Axelero megint színházba megy igazán elvihetné neki! (Axelero vigyázz hogy fogalmazol, ő az én Sanyim, nem mindenkié! :D )

@nonblond: teljesítve!

@kozgaztanar: ezt örömmel hallom, hogy te vagy Sanyi, mert veled már úgyis megbeszéltem, hogy virtuálisan járunk :D

alexaco 2010.04.30. 11:46:01

Oké, akkor kinyomtatom, szerintem ma is megyek színházba és benne lesz a darabban! Előadás után megvárom a művészbejárónál .. csak tudnám hol van a Radnóti művészbejárója ...

ttlblog 2010.04.30. 12:41:29

Radnóti művészbejáró az Andrássyról nyílik az Alexandra Antikvárium és mellette lévű parfűmös üvegportálja között elrejtve:)

Good luck!:)

Thia* · http://oszoljunk.blog.hu 2010.04.30. 15:45:11

@ttlblog: @alexaco: szerintem akkor kísérjétek el egymást, nehogy axelero eltévedjen, és adják át együtt ezt a könnyekig megható szerelmes üzenetet neki, olllyan boldog lesz! :D :D

@hzizi: milyen szegény Sanyi? Gyönyörűséges levelet írtam neki! :D

gggia 2010.04.30. 16:31:06

"és azt mondta, ne óbégass Mari, mer képen töröllek!" itt röhögtem fel először, aztán folyamatosan, annyirahülyevagy!!! :D

alexaco 2010.04.30. 17:02:38

@ttlblog: Hú, köszi!! Te ilyen bennfentes vagy??

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.05.01. 23:12:25

Nem hülye, hűje. :D

Hát ez valami csodálatos. Majd meséld el, milyen volt, mikor belibbent a nyári konyhába, és megpillantottad. (Lefogadom, hogy még a tyúkok is leteszed, aminek éppen lecsaptad volna a fejét. De ne aggódj, én megértem, szintén vidéki lévén:D)

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.05.01. 23:15:14

Hát ez csudálatos. Majd meséld el, milyen volt, mikor belibbent a nyári konyhába, és Te megpillantottad. (Lefogadom, örömödben még a tyúkot is eldobod, amit éppen lenyakaztál volna.:) De én megértem, szintén vidéki lévén.:D)

.bia · http://legyeneszed.blog.hu/ 2010.05.01. 23:15:47

Bocsi, azt hittem, nem küldte el az elsőt.:D

szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.05.04. 19:51:32

Na, ebben a levélben benne van minden: a falusi ember korlátozottsága, egyszerűsége, érzékenysége, vendégszeretete, balsorsa, magánya, öröme, vágyakozása... Most jöttem meg egy falukutatásból, és igen, igen, igen! Nagy érzékenységre vall, hogy régóta-pestiként ilyet tudtál rittyenteni! Dehogy szól ez a Csányiról... Ez a milliószámban Magyarhonban élő Marikról szól, akiknek súlyos problémáik vannak, és ki akarnak törni. Ezért szeretem a blogod, minden vicces mögött van mély tartalom!

Bocs, elragadtattam magam!

nezsike 2010.05.05. 08:46:03

@szocmunkas: nem akarok beleszólni a szakmádba, mert nyilván tök tudatlan vagyok, de szerintem pont ugyanannyi Mari van Pesten, mint bármelyik faluban.

szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.05.05. 17:34:54

@nezsike: igen, Pesten is ugyanannyi a Mari, csak ebben a levélben a falu hangulata is megjelent, a "korlátozott kód": "Ahogy beér a faluba a Piriék házánál ha jobbra fordul, ott lesz a kocsma, ott jöjjön tovább, és a piros traktornál parkírozzon le". Egy szemináriumon órákat lehetne beszélni erről a levélről.

nezsike 2010.05.05. 18:23:01

@szocmunkas: a te logikádat követve bármilyen adott szövegről-levélről-bejegyzésről-stb. órákat lehetne beszélni egy szemináriumon.

I.O. · http://iovilaga.blogspot.hu/ 2010.05.05. 19:39:21

Én nem bírnék elviselni magam mellett egy Marit.

szocmunkas · http://www.szocialismunkas.freeblog.hu 2010.05.05. 20:25:08

@nezsike: persze, persze, de ez szociális munka szemináriumon állná meg a helyét, és a szakmai énem ráizgult, nna!
süti beállítások módosítása