Már egy órája ülök a nyitott bejegyzés szerkesztő előtt és próbálom megírni a tegnap esti osztálytalálkozót, de olyan információk birtokába jutottam, hogy érzésem szerint ennek feldolgozása több időt vesz majd igénybe, mint egy éjszakai alvás.
Tegnap két új embert ismertem meg, és ebből csak ez egyik volt kellemes élmény. Nili magával hozta a párját a bulira, akinek nagyon örültünk. A másik embert tulajdonképpen nem ismerem személyesen, nekem nagyon úgy tűnik, hogy ott volt Nili buliján a nyáron, de akkor érkezett amikor én nem voltam ott. Ez úgy derült ki, hogy én gyanútlanul nézegettem Ada karácsonyi ajándékát amit Nezsitől kapott, egy igen kedves kis fényképalbum vicces képaláírásokkal, Ada Nezsivel, Ada a Balatonon, Ada énekel, Ada szexelés közben, tényleg szívmelengető képek sora váltotta egymást, és én ártatlan mosolyojjal az arcomon lapozgattam, amikor egy lapozás végleg letörölte az idilli vigyort a fejemről, mert megláttam azt a másik csajt, aki nagyon hasonlít rám, Adával, intim félreérthetetlen helyzetben.
Próbáltam az egészet a photoshopra kenni, mert a nekem megküldött buli képek között ilyen nem volt, de vesztemre, a többiek rögtön mesélni kezdtek arról, hogy nem Ada az egyetlen, aki ezzel a másik csajjal kínos jelenetek közben lett lefotózva. Kiderült, hogy van még egy képsorozat, a nem tudom kinek a gépével készítve, amiket én nem is láttam. Szerencsére addigra már bennem volt három nyugtató jellegű vitaminos ital (áfonyalé magas vas tartalommal, lime C-vitaminban gazdag, vodka fertőtlenít), úgyhogy Ada behívott a gép elé, kikereste a mappát, én pedig döbbenten néztem azt a másik csajt, akinek az agya annyira utálatos viszonyban áll az alkohollal, hogy pár órára teljesen faképnél hagyta és világgá ment. Azt hiszem bele kell törődnöm, hogy fényes - még el sem kezdődött - politikai karrierem ezzel végleg lezárult. Szívesen mondtam volna, hogy a büdös életben többet nem iszok, de ez elég hiteltelen lett volna a harmadik cosmoval a kezemben.
Lehetett még fokozni a kellemetlen helyzetet, mert sokáig reménykedtem benne, hogy nem Nezsi apukájának visítoztam a telefonban azon az éjszakán, ki tudja mit???, hanem mondjuk valamelyik egyetemi csoporttársának, aki szintén minden vizsgaidőszak után ilyen vidáman világgá küldi az összes józan agyát, és ezzel a tudattal igen jól kijöttem az elmúlt durván egy év alatt. A többiek is igyekeztek megőrizni a jótékony homályt, arról, hogy ki volt az illető, de most Ada elkottyintotta magát, amire én rögtön meggyanúsítottam, hogy csak durván szivat, de Nezsi megerősítette a személy kilétét. Önvédő mechanizmusként épp azt fogalmaztam a fejemben, hogy áhhhh, valószínűleg úgysem emlékszik rá, amikor Nezsi közbeszúrta, hogy egy párszor szóba került az eset. úgy tudom ő nem olvassa a blogom, de remélem a bocsánatkérésem eljut hozzá, és csak a saját lelkiismeretem megnyugtatására ide is leírom, hogy nagyon-nagyon sajnálom, és ezúton is bocsánatot kérek, és a jövőben igyekszem majd éjszaka részegen nem visitozni ....... (<- ide kéne az a szöveg rész, hogy mit nem fogok visitozni, ami nekem nincs meg) ismeretlen férfiak fülébe.
Az est további részében már nem került elő újabb információ Nili bulijáról, és úgy érzem a fenti részletek nélkül is simán le tudtam volna élni az életemet. Nezsi is azt mondta, hogy most nem vagyok úgy igazán önmagam, és én ezt - képeken szembesülve a másik önmagammal - dícséretnek vettem. A tegnap esti fotókat ma reggel megkaptam, és teljesen rendben vannak, konkrétan másabbak. Én vagyok rajta, senkivel nem keveredve intim viszonyba, a másik csaj sehol. Megnyugtató a tudat, hogy igazán nagyon jól sikerült képek. Hála istennek, szimplán csak fáradt vagyok rajta, ráncos, ronda és öreg.