- Kislányom nincs egy kis apród? Leugranék boltba, de nem vettem le pénzt a kártyáról!

- Mire kell? 

- Hát vennék cigit, meg sört.

- Ne haragudj anya, de cigire és sörre nem adok!

- Tessék? De a sör a vacsorához kell, a halnak, a sörtésztához.

- Tudod, amikor először mondtad, akkor még elhittem, de most így harmadszorra? 

Szerintem ez nem az én gyerekem, nincs valakinél otthon véletlenül egy Hédike? 

Látod-látod Létező, én megmondtam neked! Ezek bazd meg nem viccelnek, kurva gyorsan megnőnek, és vissza felé nem nagyon haladnak, ami annyiból jó is, hogy ki akarná, hogy visszatömködjenek neki oda egy 18 évest? Amikor végre kezdenél hozzászokni, hogy anya lettél, és belenéznél a nagy kerek szemekbe, amik a múltkor még úgy bámultak rád mint egy istenre, már a saját szemfestékeddel találod magad szembe. Egy szolíd de határozott ajtócsapódás jelzi, hogy a beszélgetés lezárásának jogát véglegesen buktad, és ha utána mennél, hogy kikérd magadnak, már kint a tábla a szobája ajtaján, hogy Kopogj! Alatta meg nagy betűkkel, felkiáltójelekkel gazdagon, hogy Anya!!! Ez rád is vonatkozik!!!!