Nézzétek mit találtam a gépemen:
Emlékszem még arra a tavaszra, abban az évben egy szép keddi napra esett, amikor elkövettem ezt a rajzot János vidítására. Kicsit javítanom kellett, mert közben átkeresztelkedtem.
Amúgy olvastam az egyik blogon a kommentek között, hogy akár tetszik nekünk akár nem, a blog akkor is egy szépirodalmi műfaj. Ennek azért örülök, mert úgyse tudtam eldönteni annak idején, hogy a leszoptak blogot, ami már nem működik, de akkor naponta egy sorral frissült (ma leszoptak, ma nem szoptak le, majdnem leszoptak de mégsem, ma kétszer szoptak le, nem szoptak le de dugtam) hova tegyem magamban? Ha viszont a blog egy szépirodalmi műfaj, akkor az én rajzom egy kortárs képzőművészeti alkotás. Én ezzel szeretnék ma hozzájárulni a szépérzéketek fejlesztéséhez. Természetesen szívesen fogadok a művemről hosszabb értekezéseket, a fény-árnyék játékáról, a használt színek kombinációójáról, a művésznő (mer ugye most már az vagyok) által alkalmazott technikákról, amit majd a kiállításvezetők elmondhatnak róla a Szépművészetiben a látogatóknak.
Külön felhívnám a figyelmet a testi adottságaim művészi korrigálására!