Kék bugyi 1. napja (szerda)

 2014.05.10. 09:16

- ...és mennyi idő alatt tudnak kiköltözni? Egy hét mondjuk? 

Na ez az a mondat, amikor ott állsz a egri orvossal szemben, és lefosod a bokádat. Mert ugye itt ez a magas ember, akinek az egy éve hirdetett lakásod teljes vételára ott lapul készpénzben a farzsebében, és azon gondolkodsz, hogy mit is kéne erre mondani, ahhoz, hogy az ő sok pénze átkerüljön a te zsebedbe, lezárva ezzel az egy éves full szopi életedet, de azért okosabban, mint hogy a következő élethelyzeted, hogy bepofátlankodsz valamelyik metro aluljáró állandó lakosai közé kannás bort szopogatni a gyerekeddel, milliókkal a bankban ám lakhatási megoldás nélküli új, boldog, és szabad életeddel.

- 1 hónap! 

Vágtam rá, mert akkor és ott, az az egy hónap olyan végtelenül hosszúnak és soha véget nem érőnek tűnt, mint a Dallas. Aláírtunk, fél pénz nekem, és megkezdődött az őrület. Egész nap lakás hirdetések vadászása, telefonálás, mászkálás, néz, nem jó, másik, nem jó, egyik ingatlanos, másik ingatlanos, napi program meló után angyalföld-kispest-angyalföld. Fáradságos munkámnak meglett az 1+2 fél szoba 53 négyzetméter, tele pakolva ugyan, de igyekszünk elcuccolni ígéretes, otromba falakkal, ezer éves redvás lambériás eredménye. Minden ment mint a karikacsapás! Mivel a pénz másik felét akkor kaptam, amikor én átadom a lakást, én meg akkor költözhettem ha kifizettem a lakást, hát egy napra leszerveztem az egészet. Ezen a reggelen került rám a kék bugyi. Ütős kis csapatot sikerült verbuválnom óránként 5 ezerért a költöztetéshez, reggel 8 előtt megálltak a ház előtt és másfél óra alatt felszórták az egész életemet az autóra, +egy embert aki azt mondta, hogy ő nagyon kevés pénzért 3 nap alatt a legszükségesebb festéseket megcsinálja, elpucolja a lambériát, úgyhogy déli 12-re ott van a lakásban.  

A gond ott kezdődött, hogy útban a megvett lakás felé eladó rám telefonált, hogy háááttt... izé..... ők nem állnak ám valami jól. No para, mondtam, majd várunk! És nem aggódtam. Megérkeztünk és vártunk... sztorizgattunk, sörözgettünk a költöztetőkkel, az elmúlt egy évemmel szórakoztattam őket, mert ugye mi mást csinálna az ember reggel 10-kor, és én nem aggódtam... időnként felnéztem a lakásba, ahol egy másik költöztető csapat tevékenykedett, meg még eladó, rokon, és a szomszéd is néha benézett. Meg lesz minden, gondoltam, és nem aggódtam. Aztán egyszer csak megállt mellettem a leendő Hédikeszobája ajtónál egy ember és azt mondta: meg lehet ezt csinálni három nap alatt kezitcsókolom! Mármint mit is? kérdeztem vissza és próbáltam belőni, hogy na ez meg ki a f@sz lehet? Bámultam rá nagy szemekkel, hogy jó ember te meg ki fia borja vagy, bár borjúnak, ezzel a pislogós nézéssel amivel méregettem, inkább én tűntem, a pasas meg leginkább egy Teletabira hasonlított, mint új kapura. Vajon az én emberem? Vagy az eladóé? Szomszéd, rokon, nyitva volt az ajtó erre járt és bejött? Aztán leesett, hogy ő a délre érkező festő, és hogy agyaúristen, már dél van, felszoroztam az órákat 5 ezerrel és na akkor már aggódtam. 

Teletabijózsit a netről sikerült beszereznem, és nem sokat érdekelte a költözködés állása, nekiesett a falnak, és tépni kezdte a tapétát, labériát, jött-ment, hozta a létrát és dolgozott ezerrel. Reggelhez képest, délután 3-ra sikerült bepakolni a lakást, de addigra már nem csak én kaptam idegvérzést attól, hogy óránként 5 ezerért bohóckodok a költöztetőknek (és még én fizetek!) hanem a költöztetők is agyfaszt kaptak, ők nem tőlem, hanem a folyamatosan telefonálgató főnöküktől, mert várták őket egy másik helyen. Így aztán rohamléptekben szórták be a lakásba a cuccainkat, okos és megfontolt koncepció kidolgozása nélkül, csak úgy hegyen-hátra ahogy éppen esett. Egy szempont volt, Teletabijózsi hozzáférjen a falakhoz, tehát mindent be a nappali közepére, csak a plafont ne érje el. Én visszarohantam Angyalföldre átadni az eladott lakást, Teletabijózsit Hédikére és Közepeshugira bíztam. Estére igazán kellemesen elfáradva értem haza a redvás, dobozos, zsákos, festőszerszámos, glettes, büdös, és jéghideg új lakásomba. Mivel a fürdő üzemelt, és mivel a tátod a szád és borzadsz tevékenységen kívül nem igen lehet mást csinálni egy ilyen lakásban, hát fogtam a ruhám, rádobáltam a mosógép tetejére és megfürödtem! És itt jött az a pillanat, amikor rá kellett ébrednem, hogy a toronymagas cuccok felcímkézése elmaradt, és elképzelésem sincs, hogy ebben az iszonyatos kupiban hol lehet rám bugyi, papucs, másnapra tiszta ruha, esetleg éjszakára hálóruha? 

A bejegyzés trackback címe:

https://oszoljunk.blog.hu/api/trackback/id/tr86146418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macskafaraok 2014.05.10. 22:59:50

gondolom más ilyenkor vesz újat. :)

macskafaraok 2014.05.10. 23:01:53

most akkor komoly a szakítós?

Thia* · http://oszoljunk.blog.hu 2014.05.12. 10:42:46

totál ki vagyok rúgva, hát persze, hogy komoly :)