- Hát jó napot kívánok, nem tudom honnan van meg ez a szám, úgy találtam, én Zitát keresem!

- Én vagyok az!

- Zita, én tényleg nem tudom honnan van meg a száma, most találtam itt egy kis papíron, de kérdeznem kell valamit!

- De mégis, hogy kerül Önhöz? 

- Én nem tudom, talán egy ápolónő adta. Vagy maga az ápolónő? 

- Hát a Mátrix óta félve válaszolok erre a kérdésre, meg egyékbént is, ha a kollégákat nézem inkább az ápolónőre szavazok, ha a blogomat, akkor én szorulnék kezelésre, muszáj erre mosts válaszolnom?

- Mindegy is, azért hívom, mert azt szeretném kérdezni, hogy belegondolt már abba, hogy mi lenne ha több lábon állna?

- Hát ne haragudjon, eddig nem, de most ezt így elképzeltem. Általában szerény vagyok, úgyhogy csak egy 4-6 lábat képzeltem el magamnak pluszban, igen hülyén nézek ki, mint egy polip. Mondjuk ha tovább gondolom, azt hiszem ezzel a sok lábbal nem is fogok beférni a vécénkbe.

- Nem tudom most hol dolgozik, jól érzi ott magát? 

- Éppen áfával szívok, meg csoportot vezetek, de egyébként köszönöm kérdését, jól vagyok.

- Mert van nekem egy vállalkozásom.....

- Jajj nehogy végigmondja, köszönöm a lehetőséget, maradnék a két lábamnál, mert azt már úgy megszoktam.

Remélem ezzel sikerült egy újabb állást kibasznom az ablakon, amivel híres, népszerű milliomossá válhattam volna. Amúgy meg nem is mondtam neki igazat, mert tele a tököm azzal, hogy még be se értem, le se tettem a valagam, meg se ittam a kávémat, és ezek mind itt topzódnak az asztalomnál, úgyhogy ha még valamelyik idejön, akkor én nem csoportot fogok vezetni, hanem temetési menetet!