Néha nem értem meg felnőtt fejjel a kamasz önmagamat. Ott van például Szilárd, aki az én második általános iskolai nagy plátói szerelmem volt. Mondjuk összesen kettő volt általánosban, egy hetedikben, de ő elment autószerelőnek, így szereznem kellett egy másik elérhetetlen, engem-leseszar típusú fiút, akiről ábrándozhatok, meg vizesre sírhatom a párnám. Tehát nyolcadikban Szilárd volt a nagy ő, most koncentráljunk rá.
Nem értem, hogy én mi a szart ettem ezen a fiún? Nézegetem, nézegetem, 15 perce nézgetem a fényképét és nem értem. Mondjuk lehet, hogy ezt nem abból az iwiw-es fotójából kéne kitalálnom, ahol hülye fejet vágva a gyereke csokival össze-vissza maszatolt babaetetőjén fekszik, egy-egy piskótaszerű sütit szorítva a fülére.