A szingliség netovábbja....

 2014.07.14. 09:02

És akkor hagyod magad rábeszélni arra az extra szűk, gyönyörű királykék csupa-csipke csodaruhára, a kis francia nyakkal, és a hátán a nyakadtól a seggedig végigfutó zipzárral. Mert egy esküvőre igenis egy ilyen ruhában illik menni. Fesztelen vagy egész este és vidám, gyönyörűnek érzed magad, mindenki jókedvű, az esküvő remekül alakul. Úgy érzed újra élsz, bár tudod, hogy ez egyenlőre átmeneti. Éjjel 1-kor indulás van, a kocsiban is tovább beszélgettek négyen. Tervezgetitek a legjobb barátnő születésnapját, nevetgéltek. Te kiszállsz az utca elején, megköszönöd, hogy vittek-hoztak, megköszönöd az estét, jó utat kívánsz a másnap messzire indulóknak, még nézed hogy megy el a kocsi, aztán hazaindulsz. Szépen lassan sétálgatsz a tűsarkakon, és akkor eszedbe jut! Bevillan! Úgy tör rá az agyadra a felismerés mint egy hurrikán! Úristen egyedül vagy! Nincs otthon senki! Ettől totál kétségbe esel. Senki nincs melletted, senki nincs a közeledben. Így nem lehet hazamenni! Így nem lehet lefeküdni aludni egy ilyen éjszaka után! Tovább indulsz, a tűsarkú cipő kopogását elnyeli az éjszaka. A non-stop gyroszos!  Talán majd ott találsz valakit, szükséged van valakire! Már messziről látod, hogy ez nem jó, túl sokan vannak, de mellette még nyitva a kocsma, talán majd ott, ott lesz majd valaki, akit megszólíthatsz. A zebránál veszed észre a férfit. Szembe jön. A sötétben csak annyit látsz, hogy kifejezetten jól szituált, nagyjából egykorú veled, szép a tartása, és szép a járása. A járda jobb szélén jön, te is kimész a jobb szélre, egyenesen szembe vele, erre átmegy a balra, te is átmész a balra. Ebből rájön, hogy valami itt nem oké, meglassítja a lépteit. Mikor csak pár méter választ el tőle, megszólítod. "Szia! Ne haragudj, van egy perced?" A férfi megáll. Néz rád a sötét éjszakában. "Persze van!" Feleli és olyan kellemes a hangja, és az egész megjelenése..... és akkor te ledobod a zakót a válladról, olyan közel lépsz hozzá, hogy érzed a lélegzetét, majd egy hirtelen mozdulattal hátat fordítasz neki, és azt mondod: "Megtennéd, hogy lehúzod ezt a rohadt cipzárt a hátamon, mert nem érem el, és nem tudom levenni a ruhámat, de nem akarok ebben aludni!"

FONTOS SZABÁLY: SZINGLIKÉNT CSAK OLYAN RUHÁT VEGYÉL MEG, AMIT EGYEDÜL IS LE TUDSZ VENNI!

A bejegyzés trackback címe:

https://oszoljunk.blog.hu/api/trackback/id/tr296506543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása