Hát.... tudjátok... nem vagytok mostanság valami szószátyárok! Így nehéz lesz ám akkora bulikat csapni, mint régen itt a blogokon (mármint thiafreeblog, és oszoljunkthiás blog). Jó, tudom, én is itt épp egy gödör legaljáról csipogok, hogy segítség-segítség megpusztulok, de a hozzászólások nagy ösztönzők írásban! Én is igyekszem mindjárt összekapni magam, de akkor ti is, jóvan? Megegyezünk abban, hogy néha beszóltok? (a régi vizilovazás is jó lesz nekem, nem vagyok telhetetlen :) )
Tegnap meg arról dumáltunk az anyukámmal, hogy ő is meg én is mindig mindent elfelejtünk. Pedig én csak egy dolgot szeretnék elfelejteni! Ja, nem! Igazából kettőt! Az egyik a tavalyi évem +plusz az idei májusig, sicc ki a fejemből úgy ahogy van, kuka. A másik meg, hogy szeretném elfelejteni azt az érzést, ami folyton rajtam van, és amitől tökre úgy érzem, mintha valamit elfelejtettem volna.
Be kéne csávózni. Letelt a 2 hónapos moratórium, amit magamnak szabtam. De rossz véleményem van a társkeresőkről, és nekem meg nincs akkora mákom, mint a Hédikének, hogy a metrón rám szakadjon a szerelem. Na, majd írunk ide a blogra, egy klassz termékbemutató ismertetőt rólam, hátha majd itt elkelek.