Vidám kis napunk van ma, éppen most elevenítettük fel anyukámmal életem azon szakaszát, amikor visszakívánkoztam a méhébe, mert éppen nagyon csúnya bácsik üzengettek nekem és az akkori páromnak. Szép időszak volt, lakásból napokig nem kijövéssel, az éj leple alatti megpattanással, bújkálással, összes legjobb barátunk gyanúsan méregetésével, (és tényleg) pedig nem is csináltunk semmit. Szerencsére most már annak a bandának a fele disszidálva, sitten, vagy felrobbantva. Erről így többet nem is nagyon mesélnék.
A téma onnan került elő, hogy Hagyó úr fázik a börtönben. Hát ha én ennyi pénzt elvertem volna még egy mirelit hűtőpultban is izzadnék, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, de ő tudja.
Hétvégén meg irány haza, mert fesztivál van. Nagy a mi örömünk, mert öcsémék kisbabája csúnyán elhízott a koraszüli osztályon, szóval már annyira dundi, hogy hazaadják szerdán vagy csütörtökön. (2 kiló 20 deka) Persze én megint dögrováson vagyok, könyökömön csorog a takony, úgyhogy várhatóan a baba közelébe se mehetek, ha csak elő nem kaparom a GV2-met. Rajtam kívül tudja még valaki, hogy mi az a GV2? Vagy csak én voltam polgárvédelmis, megnyert megyei versennyel, és országos 3. hellyel? Mondjuk abba a csapatba is pont úgy kerültem, mint ahogy egyesületbe elnökhelyettesnek vagy minek, hogy bekopogtam egy ajtón, kerestem az osztályfőnökömet, és már be is választottak a csapatba 6-nek, a másik 2 lány és 3 fiú mellé.
Mondjuk asse tudom hova tettem a szép szürke egyenruhámat a barna vastag övvel és a bakanccsal. Pedig annyira szexin tudtam benne futni a narancs színű füstön át a gázrobbanás feladatnál, a fejemben egy komplett katasztrófavédelmi kézikönyvvel. Akkor még egész jól lőttem, a kurva messzi papíron se volt rosszabb találatom 5-6-nál, most, hogy Axelero 10-es számkörben elkövetett golyólőződésből ilyen csúnyán első játékra lealázott, gyanítom egy tőlem 2 méterre álló tehenet se találnék el egy kaviccsal, áhhh, régi szép emlékek....
Tekintve, hogy friss ropogós kisbabákat nem teszünk ki takónypóc rokonok szottyogtatásának már megint mi marad nekem osztályrészül? Na mi? Hát persze, hogy az ivás. Meg kell ünnepelnünk a kis krapekot, a születését, a hazaadását, bár ezen a fesztiválon már hagyományból is általában a pad alá iszom magam. Ilyenkor öcsémmel éjszaka közepén egymást támogatva járjuk végig a falut (te bazd meg, biztos hogy erre lakunk?), közben a honfoglalást énekeljük teli torokból (már megint bűn hamisak voltatok mondattal fogad másnap a nagyanyám), és én többnyire ellenőrzöm a Balaton vízhőfokát is, például egy térdig betakaró kurva nagy hullám magamhoz vételével, ami után a társaságom azon röhög hogy cuppog az edzőcipőm tele vízzel, esetleg, hányjunk és pisiljünk máshol mert itt figyel a biztonsági őr, oké, irány a strand! formában. Úgy érzem ez tényleg rám fog férni, jajjj úgy várom a hétvégét!
