Helyszín: nappali
Szereplők:
- Z. aki vadul gépel a lap-topon a kedves olvasóinak egy új bejegyzést
- Z. lánya, aki a gépelt szöveget olvassa
- Egy darab háziállat, gumicsonttal a szájában, idegesítően ugrál és morog, nem a párom, régebben B., most nevezzük Frakknak
Z: - Na, milyen amit írtam?
Z.lánya: - Szerintem jó.
Z.: - Vicces?
Z.lánya (fapofával): - Aha, csak azért nem röhögök, mert én már ezt megszoktam tőled!
Kutya ugrál, vicsorog, Z.lánya csontot dobál, visszavicsorog a kutyára, ajtó nyílik, csukódik, parketta zörög, kutya köröm kaparászás....
Z.: - Ne csináljátok már légy szíííí! Megőrülök! Nem tudok így koncentrálni, pedig most írok.
Z.lánya: - Ja, persze, a blogodat.
Z.: - Igen, de így nem tudom, ha így zajongtok!
Z. lánya.: - Aha, és most megprólsz úgy csinálni, mintha a hülyeség írás neked nem a lényedből fakadna, hanem a koncentrálásból, ugye?
12 évig nem éltem ezzel a szülői jogommal, de most pótolnék egy-két dolgot a kamaszos lendületből elkövetett szemtelenkedésért, csak előbb azt szeretném kérdezni, ki mit tud a témáról, még mindig nem szabad gyerekeket verni?