Ááááá, még mindig nem beszélek ám angolul, csak sznobságból kigugliztam a bejegyzés címet. Megtartottuk mi is ezt a szép ősi magyar katolikus ünnepet, mert láttuk a tévében, hogy van ilyen, mi meg ilyen illemtudó reformátusok vagyunk. Én konkrétan megsütöttem vasárnap délután Mirelle csokis kuglófját. É.. a házibarátom is alaposan kivette a részét az ünneplésből , ő úgy járult hozzá az eseményhez, hogy a felét egyben meg is ette, lássam mennyire szeret. Mindenkit csak rábeszélni tudok erre a sütire, mert az alapanyagok minden háztartásban megtalálhatók, például a nem teljesen fogyasztás kompatibilis banán, vagy a rántott hús után visszamaradt étolaj, ráadásul 10 perc alatt össze lehet dobni, és elég jó az íze.
HB: - Ezt valentin nap miatt sütötted? - mosolyog, meg van hatva.
ÉN: - Igen. - szélesen mosolyog, szerelmesen pillog, hazudik, mert egyébként nem.
HB: - Tök jó fej vagy, hogy ilyenket csinálsz.- lelkesen, visszapillog.
ÉN: - És látod milyen szépen tálaltam neked, egy csepp baraclekvárral, és legyezőrevágott őszibarack befőttel. - még mindig mosolyog.
HB: - Ja, csak a porcukrot szórtad szana-széjjel, még a tányér szélét is összeporoltad. - porcukrot villával kotorgat tányérszélről sütifelé, hülyén röhög.
ÉN: - Mert azt úgy szokták éttermekben. Te még nem láttad? Ja, persze, te nem is jársz étterembe, igaz? - sértődötten.
HB: - Tényleg nem, de ha már itt tartunk, szabad tudnom, hogy te kivel járkálsz étterembe? - szemöldök összevonva, feldúlt.
ÉN: - Hát nem veled, az biztos! Mert még arra se vagy képes, hogy egy kurva étterembe elvigyél! - kar összefon maga előtt, durcás, beszélgetésvége arckifejezés.
Hát ilyen barátságosan, szerelmesen és meghitten ünnepeltük a Bálivalentint, és hogy igazán magyaros íze legyen az ünnepnek, bevallom én délután megettem vagy három zöldhagymát szalonnával, szóval a kötelező smár része elmaradt, mert azt nem mondták a tévében, hogy az ünnep alkalmából illik megcsókolni egy büdös és sértett nőt.